Category: Sulyok Maria - LILLA CARSON

Sulyok Mária - Hogy volt?!

5/12/2015

Sulyok Mária 03

10/12/2013

1961-ben szerződött a Vígszínházhoz.
Nagy szerepei közé tartozik Hekabé Euripidész Trójai nők című drámájának Jean-Paul Sartre-féle átiratában. 1966-ban mindjárt három különböző helyen játszotta el a szerepet, mindháromszor Vámos László rendezésében: először a Vígszínházban, aztán a Szegedi Szabadtéri Játékokon és végül a televízióban.

A próba időszakában súlyos csapás érte: meghalt szeretett férje, aki a háború után mindenét elveszítette, és onnantól kezdve haláláig gyakorlatilag a felesége tartotta el.

A Vígszínház társulatától mégis megvált, méghozzá sértődötten. Anyagi okok miatt ugyanis a színház igazgatója, Várkonyi Zoltán saját maga mellett Sulyok Mária, Páger Antal és Bulla Elma nyugdíjaztatását javasolta. A direktort jó szándék vezette, hiszen mindegyik kitűnő művészt tovább kívánta volna foglalkoztatni, de bérük nyugdíjasként már nem a színház költségvetését terhelte volna. Sulyok Mária azonban nehezményezte az eljárást, és megvált a társulattól, két kollégája viszont vállalta az újfajta foglalkoztatási módot.

Férje halálát követően a művésznő felhagyott a főiskolai tanítással.

Élete utolsó két évtizedében egyedül élt, de nem volt magányos: gyakran fogadott vendégeket, és olykor ő maga is járt vendégségbe.

Súlyos betegsége influenzával kezdődött, állapota fokozatosan romlott.
1987. október 20-án hunyta le a szemét örökre. Temetése november 5-én volt a Farkasréti temetőben, ahol a Madách Színház nevében Koncz Gábor búcsúzott tőle.

Sulyok Mária 02

10/12/2013

A pályakezdés

Sulyok Mária záróvizsgáján részt vett a debreceni színház akkori igazgatója, Kardos Géza, aki rögtön szerződést ajánlott számára. Egy évadot töltött Debrecenben.

Egy év után átkerült Miskolcra, Sebestyén Géza társulatához.

Az évad vége felé a budapesti Vígszínház két akkori vezetője, Jób Dániel és Roboz Imre meglátták őt az egyik darabban, és szerződést ajánlottak neki.

Mária úgy érezte, sem a rendező, sem a többi kolléga nem szimpatizál vele, a továbbiakban pedig csak két kisebb szerepet kapott a színházban. Az évad végén a szerződését sem újították meg, ezért átment a Magyar Színházhoz.

Innen rögtön kölcsön is kérte őt a Pesti Színház egy beugrásra, amivel akkora sikert aratott, hogy a továbbiakban már főszerepeket osztottak rá. Erre az időszakra esett házasságkötése is Elek Béla (1892–1965) felvidéki földbirtokossal.

A német megszállást követően bezárt a színház. Sulyok Mária e nehéz időszakban nem lépett színpadra sehol sem, viszont megosztotta, amije volt a rászoruló kollégákkal.

Egyszer az utcán egy eltévedt golyó megsebesítette: a vádlijába fúródott, és csak többhetes kórházi ápolás után tudott újra járni. Egyik állandó látogatója Várkonyi Zoltán volt, aki jövőbeni színházi terveiről mesélt neki.

E tervekből 1945. szeptember 23-án valósult meg az egyik, Jean Cocteau Rettenetes szülők című darabjának előadása a Művész Színházban, Várkonyi irányításával. Sulyok Mária játszotta az édesanyát, Gábor Miklós volt a fia, további partnerek: Uray Tivadar és Keresztessy Mária.

A bemutató nagy sikert aratott, a darabnak még vagy 100 előadása volt teltházak mellett.

Sulyok 1947-ig maradt a Művész Színháznál, ahol ugyan jól érezte magát, de mégis elfogadta a Nemzeti Színház ajánlatát.
Új helyén a Vágy a szilfák alatt című darabban mutatkozott be, Balázs Samu és Gábor Miklós partnereként.

Sulyok Mária

17/9/2013

Sulyok Mária (Királyhida, 1908. november 5. – Budapest, 1987. október 20.) Kossuth-díjas magyar színművésznő, érdemes művész és kiváló művész.

1926-ban kezdte tanulni a színészmesterséget a budapesti Színművészeti Főiskolán. 1929-ben kezdődött színpadi pályafutása.

Noha természetes adottságai „királynői” szerepekre predesztinálták, pályája során meggyőzően keltett életre polgárasszonyokat, munkásnőket, parasztasszonyokat is.

Az egyik legszebb orgánumú és legszebben beszélő magyar színésznő volt, aki 1952 és 1966 között tanította is a beszédművészetet és a színészmesterséget a Színművészeti Főiskolán.

Sulyok Mária Királyhidán született. Édesapja katonatiszt volt, Máriát az ő vezetékneve után Szautnerként anyakönyvezték.

Édesanyja, Sulyok Julianna Vas megyéből származott, két évvel Mária születése után elhunyt.

Máriának volt két nővére és két bátyja. A gyerekek felnevelése érdekében az apa engedett a két nagyobbik lány unszolásának, és feleségül vett egy középkorú osztrák nőt, Hermina Schwertnert, aki a házasság után lelkiismeretesen gondoskodott az öt gyerekről.

Mária Királyhidán végezte az iskola első két osztályát, harmadik évben viszont átkerült a Lajta túlpartján fekvő Bruck leányiskolájába. Ennek köszönhetően a magyar mellett a német nyelvet is elsajátította, hiszen a tantárgyakat németül oktatták. Az első világháború befejezése után osztrák állampolgárságot kapott.

Az édesapa 1919-ben agyvérzésben meghalt, a család az özvegyen maradt mostohaanya gondoskodása ellenére szétesett.

Mária egyik fivére még a háborúban meghalt, a másik messzire költözött. Mindkét nővére férjhez ment, egyikőjük Budapestre. Csupán Mária maradt Bruckban, ahol mostohaanyja viselte a gondját.

A brucki leányiskolában támadt fel Mária érdeklődése a színjátszás iránt.
Ekkor döntött úgy, hogy magyar színésznő lesz, magyarul fog játszani. Döntése honvággyal párosult, ezért 17 évesen elhagyta Bruckot, és Budapestre utazott, ahol 1925 őszén utójelentkezéssel felvették a Színiakadémiára.

Színi tanulmányai ideje alatt a fővárosban élő nővérénél lakott. Első éves volt, amikor azt hitte, hogy elvesztette osztrák útlevelét, ezért a magyar hatóságoktól magyar okmányokat igényelt. Az Akadémia befejezése után visszakapta korábban leadott osztrák iratait is, így kettős állampolgárnak számított.

Mivel szerény jövedelme (nevelőanyja özvegyi nyugdíjának ráeső része) nem volt elég a megélhetéshez, már főiskolásként statisztált a Nemzeti Színházban: Hevesi Sándor rendezésében többek között Ódry Árpád, Tőkés Anna, Bajor Gizi és Uray Tivadar társaságában léphetett színpadra.