A regény két fiatal szerelmének történetét meséli el, amely nem teljesülhet be. 
Chartres kisasszony szépségét mindenki csodálja attól a pillanattól fogva, hogy II. Henrik udvarába kerül édesanyja kíséretében. 

Az ifjú, akibe később beleszeret, nem más, mint egy herceg, aki szintén nagy csodálatnak örvend. 
Rögtön beleszeret a lányba az első találkozásukkor. 

Azonban Chartres kisasszony már férjes asszony akkoriban; egy olyan férfi felesége, akit nem is szeret, inkább csak tisztel. 
A férj, Clèves herceg addig küzdött szerelme kezéért, míg meg nem kapta őt, hiszen ő is első látásra beleszerelmesedett a szépségbe.

Clèves hercegnő és Nemours herceg egy bálon találkoznak először. Bár nem vallják be senkinek (még egymásnak sem) a másik iránt táplált érzelmeiket, Chartres asszony, a hercegnő édesanyja észreveszi lánya viselkedésén, hogy beleszeretett az udvar legszebb hercegébe. 

A nő egész életében erkölcsre és hűségre oktatta lányát, így most is azt tanácsolja neki, hogy ne kockáztasson, maradjon hű Clèves herceghez. 

A lány megfogadja anyja tanácsát, de egyre jobban szenved, hiszen rájön, másoknak talán, de saját magának nem tud hazudni érzelmeiről. 

Szomorúságát nehezíti, hogy édesanyja nem sokkal utána meghal, és így a hercegnő egyedül marad kérdéseivel. 
Azért, hogy ne eshessen kísértésbe, gyakran elutazik vidéki házukba, messze az udvartól és Nemours hercegtől, 
vagy olykor betegséget színlel, hogy ne találkozhasson szerelmével, akié úgysem lehet.

Egyszer azonban, mikor épp vidéken tartózkodik a házaspár, a hercegnő lelkiismeret-furdalásától szenvedve bevallja egy másik férfi iránt érzett szerelmét férjének, azonban azt nem árulja el, hogy ki iránt is érzi ezt. 
Nemours herceg, aki titkon végig a kertben tartózkodik, mindent hall és magáénak tudja be a lány szerelmét.

Clèves herceg gyanakszik Nemours-ra, így minden lépését figyelni kezdi féltékenységében. 

Nemours egyre fanatikusabban vágyik szerelme társaságára, így egy éjjel újra elmegy meglesni a hercegnőt vidéki birtokán. 
Ez azonban egy végzetes félreértéshez vezet: a sértett férj tudomást szerez erről, és hiába Clèves hercegnő ártatlansága és hűsége, 
a férj belehal fájdalmába.

Férje elvesztése után, a hercegnő még elutasítóbbá válik Nemours-ral szemben, hiszen őt okolja a herceg haláláért. 
Bár érzelmei nem változtak a férfi irányában, mégis jobban igyekszik kerülni társaságát.

Egy nap alkalmuk nyílik bevallani és egymás szemébe mondani érzelmeiket, de Nemours hiába kéri feleségül az özvegy hercegnőt, 
ő egy kolostorba vonul, hogy örökre hű maradjon férje emlékéhez. 
Nemours herceg és Clèves hercegnő szerelme így örökre "plátói" marad.

forrás: Kalamár Nóra, Piliscsaba

A kötet (több részletben) 1678-ban jelent meg, de majdnem száz évvel korábban II. Henrik uralmának végén játszódik.

Bevallom, az eleje meglehetősen untatott,
hiszen egy társasági beszámolóról van szó,
ismerteti a francia udvar tagjait
és egymás közti viszonyaikat.

Ez persze később nagyon jól jött, mert annyi királynő
van a sztoriban, mert van anyakirálynő, királynő,
a koronahercegnőt is királynőként emlegetik...
Szóval olykor vissza kellett olvasni, hogy épp kiről van szó.

Egyszerűbb lett volna, ha a nevüket használja
Mme de Lafayette, de ám legyen.
Az akkori olvasó tudta, kikről van szó,
mindent tudott követni.

Szóval Chartres kisasszony bekerül az udvarba és mindenki megakarja hódítani.

Végül Cleves herceghez megy feleségül és csak ezután ismeri meg élete szerelmét Nemours hercegét.

Ez azért történhetett meg, mert Nemours-nak
Anglia királynőjét, Erzsébetet kellene feleségül vennie
és épp távol volt a francia udvartól, hogy ezt az ügyletet nyélbe üsse.

Szóval ők szépen egymásba szeretnek, de mindenki előtt titkolják, Cleves hercegnő esetében még önmaga elől is.
Ehhez jönnek az udvari intrikák, mindenki teszi a szépet mindenkinek.

A hercegnő próbál menekülni az érzései és Nemours herceg elől, hogy ne essen bűnbe,
de a férje nem képes megérteni, miért akarja távol tartani magát az udvartól.

Mikor pedig a hercegnő végül bevallja neki indokait, teljesen kiakad. Valahol érthető.

Szóval ezt úgy "reklámozzák", hogy ez az ellen-Cid.
Főként azért, mert a hercegnő férje halála után sem hajlandó elfogadni Nemours udvarlását,
bármennyire is presszionálja erre bácsikája Chartres gróf és a trónörökösné is.

Igazi lélektani regényt olvashattam.
A hercegnő megpróbáltatásai, Cleves herceg fájdalma,
Nemours végtelen szerelme mind olyasmi volt,
ami nem illett az udvar játszadozásaiba.
Ezt van, aki kibírja, van aki nem.

1961-től kezdve 5 filmes feldolgozást is ihletet ez a mű.

Még mindig ez az egyik legnépszerűbb francia regény,
ami legalább 210 kiadást megélt már.

Annyira fontos része a francia irodalomnak,
hogy az ismeretét a közhivatalnoki vizsgán is megkövetelik,
amiből 2007-8 táján volt egy kisebb botrány is.
Sarko megkérdőjelezte ennek jogosságát
és persze a tiltakozó franciák felvásárolták a könyvet, nyilvános felolvasásokat rendeztek
és kiálltak egy majd 350 éves regény mellett.
Hát nem szép?

forrás: varolista.blog.hu --- Eszter

A francia klasszicizmus korának mindmáig talán legnevezetesebb regénye II. Henrik udvarában játszódik,

s a szerelem végzetes hatalmáról szól,
amely királyi házasságokat hiúsít meg,
és kénye-kedve szerint ítéli szenvedésre, boldogságra, halálra az embereket.