​A Látók könyvet 2 éve olvastam el. Annyira magával ragadott az ott megalkotott világ, hogy rögtön nagy kedvencet avattam. 

A könyvnek imádtam a hangulatát, ami ötvözte a New Orleans szellemekkel és paranormális jelenségekkel teli világát az 20-as évekbeli New Yorkkal. IMÁDTAM. 

A sorozat második része ott folytatódik,
ahol az előző abbamaradt pár nap ugrással. 
Nekem az volt a problémám, hogy már nem emlékeztem
az első részre. 
Szerencsére, minden fontos eseményt felidézett az írónő,
így szép lassan összerakódtak a puzzle darabkák.
---
Az első rész főszereplője Evie volt, és habár itt is sokat szerepelt, én főszereplőként Linget jelölném meg. Nem ismerős a név? 
Ez azért van, mert teljesen új karakter. 

Neki is van látó képessége, méghozzá az álmokban járás. 
Ling egy kínai családban (mégha édesanyja ír is) nevelkedett,
és van egy családi éttermük is. 
Ling imádja a tudományt, de közben a tradíciókra is figyel. 

Nagyon tetszett ez a szemlélete, mert általában a tudományra hajlamosabb embereket úgy szemléltetik, akik csak abban hisznek, amit be tudnak bizonyítani. Ling nem a legkedvesebb, legközvetlenebb szereplő, mégis kedveltem.
---
Az első részben már találkoztunk Henryvel, és nem emlékszem, hogy ott megtudtuk-e az ő képességét. 
Nem kapott túl nagy szerepet a Látókban.
​Bezzeg ebben a részben ő is a főbb karakterek közé sorolódott. Linggel együtt járták az álmokat. 

Igen, a képességük ugyanaz, bezzeg a személyiségük teljesen különbözik. 
Henry bolondos teremtés, szeret szórakozni, de mindenre hajlandó lenne, hogy megtalálja szerelmét, Louis-t.

Azért szerencsére Evieről sem feledkezett meg az írónő. Evie elárulta Látó mivoltát, és a rádióban lett saját műsora. Híres lett. 

Persze, még most is imád szórakozni, de ebben a részben zavartak a rossz tulajdonságai. Eddig is önző volt, de nem a barátai ellenében. 
Nem érdekelte más, csak a hírnév. Kicsit csalódtam benne. 

Ettől függetlenül még mindig az ő részei voltak a kedvenceim,
alig vártam a fejezeteit.
---
Sam is nagyobb szerepet kapott, és képessége is kiderült. Ő már az előző részben is egy más történetdarabot képviselt, mint a főszál. 
Most is így volt, bár már a Bölény-terv projekt is sokkal nagyobb szerepet kapott. 

Ám nekem Sam karaktere nagyon szimpatikus,
pedig egy tolvajtól más várnál. 
A könyv hangulatával jár az életvidám természet, és Sam is ilyen. Ezenkívül találékony, eszes, és lehet kicsit rossz fiúsabb karakter, de szerintem egyáltalán nem az.
---
Thétát kicsit jelentéktelennek éreztem ebben a részben.
Nem nagyon értettem a cselekedeteit. 

És az az igazság, hogy az ő részeire emlékszem legkevésbé az első részből. 
Remélem a következő részben nagyobb szerepet fog kapni,
mert sok potenciált látok benne. 
Hasonlóan Evie-hez egy életrevaló lány, aki szeret szórakozni,
de nem önmaga az első számára. És a képessége is nagyon érdekes.
---
Memphis az előző részben nagy szerepet kapott,
itt szinte alig szerepelt. Nem is nagyon tudnék mit mondani róla. 
Látszódik rajta mennyire szerelmes, és kicsit sajnálom,
hogy ennyire nem törődik azzal, mi a helyzet otthon.

Mabel és Jeremy is megjelent pár fejezet erejéig,
de nem nagyon fejlődött a karakterük. 
Inkább a köztük levő kapcsolat fejlődött, bár nem tudom milyen irányba. Ennek oka az első rész végén létrejött szerelmi háromszög. 
---
Általában én mindig a jófiúnak szurkolok. Én jobban szeretem őket. Itt is nagyon tetszik Jeremy karaktere. Az okos, kedves, tisztességes fiú. 

De én Samet sem látom igazi rossz fiúnak.
​És imádom a kémiát közte és Evie között. 
Olyan jókat nevettem a cívódásaikon, annyira jó működnek együtt, hogy bármennyire is szeretem Jeremy-t, és team Sam vagyok.

Elég rendesen kiveséztem a karaktereket, most már jöhet
a történet is. 
A hangulat és a világ most is magával rántott, alig tudtam letenni
a könyvet, de a történetet nem éreztem olyan erősnek,
mint A Látókét. 

Nem mondom, hogy rossz lenne, mert szerintem jó történet,
de az elsőé kimagaslott. 
Míg először egy bűnügy nyomozásába kaptunk betekintést,
itt csak álmokat jártak. 
---
Számomra John Hobbles rejtélye sokkal érdekesebb, izgalmasabb volt, és sokkal jobb gonosz is volt. 
Bár ott Evie nyomozott, és imádtam a kotnyeleségét.
Itt Ling-Henry páros szinte semmit sem tett. 

Számomra nem volt annyira jó az álmokban járás,
és Ling és Henry nem olyan erős főszerepelőnek, mint Evie. 

Ezen felül már az elején gondoltam, ki lehet a tettes.
Ettől függetlenül élveztem, csak kicsit csalódtam,
mert nem volt olyan magas szintű mint az előző rész.
---
Ki szeretném emelni az írónő stílusát, mert annyira imádom. Alapból, aki ilyen világot meg tud teremteni, az csak zseni lehet. 

Ám ahogy leírja a történetet, azt imádom. Nagyon tetszik,
hogy nincs a könyv behatárolva szereplőkre az íráskor. 
Van, hogy szél által mutassa be a történteket, van hogy egy-egy idegen ember szemén keresztül. Nagyon magával ragad a stílusa. 

Az is nagyon tetszett, hogy a fejezeteket beosztotta napok alá.
És volt egy kis Easter Egg is… Megjelenet Gemma az írónő másik sorozatából. 

Sőt, magát Gemma Doyle Raoként mutatta be.
Igazáb kíváncsi lettem, hogy honnan jön a Rao,
de nem találtam semmit az interneten róla. 
Nagyon remélem erről többet tudunk meg.
​Most kedvet kaptam újraolvasni ezt a sorozatot is :D
----
Nagyon szerettem ezt a könyvet, mégha kicsit csalódtam is benne. A történet nem nyűgözött le annyira, 
de megbocsátom neki, mert imádtam ebben a világban élni pár nap erejéig. 

Alig, hogy abbahagytam a könyvet, már hiányzott, hogy visszatérjek. Alig várom már a harmadik részt.


​Agatha kritikája

​Én most annyira totál ki vagyok akadva. 

Vártam, hátha végre megjelenik magyarul a harmadik rész, erre azt láttam, hogy valószínűleg nem is fog… hát hurrá. 
Azt hiszem, kénytelen leszek rászokni az angol könyvek vásárlására, mert gyalázat egy ilyen jó kis sorozatot veszni hagyni. 

Vagy arra kell rászoknom, hogy csak olyan könyvsorozatot kezdek el, aminek már minden része megjelent – és remélhetőleg kapható is. 
---
Azt hiszem, jó ötlet volt újraolvasni az első részt, mert így teljes mértékben képben voltam, 
és feltűnt, hogy milyen sok kis részlet van ezekben a könyvekben, ami csak utólag nyer értelmet. 

Arra pl. biztos nem emlékeztem volna, hogy Ling és a titokzatos kalapos alak is említésre került vagy felbukkant, ahogy az Árnyemberekre sem. 
Így viszont imádtam elveszni a részletekben.
---
Már A Látók értékelésekor is lelkendeztem, hogy Libba Bray mennyire otthonosan mozog az 1920-as New Yorkjában (is), 
és megint csak ismételni tudom magam. Imádtam, hogy annyira jól átadta a kor hangulatát.

Imádtam a történelmi és politikai kikacsintásokat, és hogy az illegális italmérések partijai között bepillantást nyerhettünk abba is, 
hogy milyen volt a fekete- és a kínai lakosság helyzete, vagy a nyomorgó és kizsákmányolt munkások élete. 

Ha nem lenne a természetfeletti vonal, akkor simán megállná a helyét történelmi regényként is. De milyen jó, hogy van!

​A látókat továbbra is fantasztikusnak tartom, és nagyon örültem, hogy ezúttal sokkal többet megtudtunk róluk és a képességeikről, 
vagy arról, hogy milyen hatással vannak egymásra. 

A Bölény Terv egyre jobban birizgálja a fantáziámat, nagyon kíváncsi lennék, hogy mire készülnek. 
Az legalább már egyértelmű, hogy van valami közük a látók születéséhez, és hogy nem tévesztik őket szem elől. 
---
​Először egy picit fura volt, hogy a karaktereket tekintve mennyire „megváltoztak az erőviszonyok”, már ami a szerepüket illeti. 
Memphis és Jericho szinte teljesen a háttérbe húzódtak, és Evie meg Theta is sokkal kevesebbet szerepelt, 

amit egyrészt sajnáltam, mert pl. a fiúkról nagyon szerettem volna többet megtudni, 
(Evie viszont megint idegesített egy kicsit, a BűbáJós szerep nem tett jót neki; viszont azt értékeltem, hogy van magyarázat a visszaesésére), 
másrészt jó volt új karaktereket megismerni. 

Illetve Henryt eddig is ismertük, csak nem sokat tudtunk róla, de mindig is szimpatikus volt, 
szóval nem bántam, hogy ezúttal ő és Ling voltak a szó szoros értelmében vett főszereplők. 
---
Velük együtt elég nagyra nőtt a csipet-csapat, de szerencsére olyan sokszínűek, hogy nem kevertem senkit senkivel.

Tetszik az az egy-két szereplőt kiemelő koncepció is, de azzal is meg lennék elégedve, ha mindannyian közel ugyanolyan fontosságú szerepben tündökölnének. Ráadásul némi Evie-féle hullámzástól eltekintve mindegyüket szeretem is, mindenkinek van valami szennyese, érdekes cselekményszála, szóval soha nem unatkoztam. 
​

​Azért tényleg több Memphis kéne, annyira idegesített, hogy nem vette észre, hogy Vak Bill micsoda manipulatív sunyi. 
Nagyon idegesített a tata. Először még sajnáltam, de most már csak az agyamra megy. 

Ó, és mondtam már, hogy mennyire imádom a szereplők közti kémiát? Tökmindegy, hogy romantikus vagy baráti értelemben vesszük, imádom. 

Most főleg Sam és Jericho csipkelődése, illetve Sam és Evie fogott meg, de az első részben meg Theta és Henry mély barátságáért voltam oda. 

Jaaj, annyira tudtam, hogy baj lesz a Theta körüli hírverésből, erre tessék. 
Az első gondolatom rögtön a gonosz exe volt, de lehetne a szintén gonosz nevelőanyja is. Jesszumpepi!
---
​A Komisz Johnnal való leszámolás után kíváncsi voltam, hogy milyen fordulatot vesz hőseink sorsa, 
és milyen újabb gonosz csúnyasággal kell megküzdeniük; 
és örömmel jelentem, hogy a rejtélyes álomkór és a metróalagút fura szörnyikéi is tökéletesen baljós hangulatot teremtettek. 

Egy igazán karizmatikus főgonosz azért hiányzott. 
Nem volt rossz a síró, véres ruhás nő, de azért érezni, hogy valami nagyobb gonosz munkálkodik a háttérben. 

Ezért nem is zavart, hogy az aktuális gonossza viszonylag könnyen ment a leszámolás. 

Alig vártam, hogy a Varjak Királya színre lépjen, de úgy tűnik, rá még várnunk kell. 

Az Árnyemberek szintán rengeteg potenciált rejtenek magukban. 

Az álomvilág ábrázolása egy kicsit emlékeztetett a Gemma Doyle-trilógiában leledző Birodalmakra, 
de csak azért, mert elsőre itt is minden rózsásnak és szépnek tűnt, aztán szép fokozatosan felszínre kúszott a sötétség. 

És ha már itt tartunk, imádtam, amikor találkoztunk a felnőtt Gemmával a postán. :) De hogy lett Mrs. Rao? 

Ez olyan indiaiul hangzik, hogy megállíthatatlanul beindította a fantáziámat. Ó, Kartik, még mindig szeretlek. :D 
Ráadásul tök jó, hogy Felicitytől kapott csomagot.
---
​Annak ellenére, hogy az írónő meglehetősen bő lére eresztette a mondanivalóját és tulajdonképpen rengeteg a töltelékrész, 
egy percig sem unatkoztam, végig nagyon lekötött, olvastatta magát és izgalmas volt. 

Néhány fordulat elég kiszámítható pl. hogy Louis és Wai-Mae már rég meghaltak, és hogy Luis a hajnalkák alá van eltemetve, 
de azért így is tartogatott meglepetéseket, és tényleg nem zavart, amikor valami már rég nyilvánvaló volt.

A befejezés pedig elképesztően ütős lett. Úristen, én nem gondoltam, hogy Sam anyját fogva tartják és szadizzák, 
azt hittem, csak lelépett vagy titkos sunnyogó küldetése van. 

Többek között ezért kis kapok idegropit, ha tényleg nem fog megjelenni magyarul harmadik rész.
De nem érdekel, akkor levadászom angolul, nekem ez kell, és kész. Egyszerűen nem halhatok meg úgy, hogy nem tudom, hogy végződik a történet. :P

Belle kritikája​

A Diviners sorozat első része, még magam is meglepődtem,
de nagyon tetszett. 
Az írónő stílusa meglehetősen tetszik, ahogyan a jól megformált karakterei s a köztük lévő pörgős, csipkelődős, odamondogatós párbeszédei is.

Látszik, hogy Libba Bray alapos kutatómunkát végzett a témában, imádtam a korszakhoz kapcsolódó lábjegyzeteket, 
a korabeli New York nyüzsgő utcáit. a harsinyakötőkbe csúsztatott lapos üvegeket, s a szesztilalom árnyékában zajló alkoholgőzös partikat.
---
Az első kötetnek a cselekménye is tetszett, ugyanezt sajnos viszont most nem mondhatom el az Álmok mélyénről.

Már az első részben kezdett szárba szökenni ez a bizonyos szerelmi háromszög, ami most ebben részben teljesen kivirágzott... 
hát mit mondhatnék, nem örültem neki, sőt egyenesen bosszantott. 

A tipikus egy lány, plusz két epekedő fiú háromszög felépítéssel volt dolgunk, megdobva még az egyik fiúért rajongó legjobb barátnővel... 
nagyon  nem értem, miért volt szükség erre a katyvaszra,
és ez egy kicsit el is vett számomra az olvasás élményéből.
---
Maga a történet sem volt már olyan eredeti és érdekes,
mint az első rész esetében. 
Azt vettem észre, hogy már egy csomó oldalt elolvastam,
ezzel szemben alig történt még valami. 
Oldalakon keresztül rohantak szereplőink a zombi-
és szellemszerű, ijesztőnek szánt izék elől.

Evie-t, ezt a felvágott nyelvű, élvhajhász fruskát
eléggé megkedveltem az első részben, 
itt viszont most egy kissé az agyamra ment
​a folyamatos ivászatával és nyávogásával.
A többi szereplő hozta a megszokott formáját,
velük végül is semmi gondom nem volt.

Úgy tudom, hogy még lesz folytatása a sorozatnak, valószínű, hogy e mostani csalódásom dacára is elolvasom majd azokat, 
mert Libba Bray stílusa, a szereplők, és az első rész az nagyon a szívemhez nőtt.

forrás:
http://www.konyvutca.hu/2017/01/libba-bray-almok-melyen-diviners-2_28.html

Ez az egész könyv sorozat, megannyi eleven szereplőből áll,
kiket a Végzet Vörös fonala köt jó szorosan össze…. 
de nem csak a szereplőket, hanem a történéseket is, 

mert minden történés egy másikhoz vezet, ami megint egy másikhoz, akár egy vészesen omló lavina.

Úgy látom hozzá kell szoknom ahhoz, hogy Libba Bray könyvei kettős érzést hagynak maguk után.
Nem tudom eldönteni igazán, hogy tetszett-e vagy sem.

Ráadásul az írónő annyi szereplővel dolgozik, hogy rémesen nehéz volt , visszaemlékeznem, ki kicsoda is, és mi az ő története.
---
Maga a regény izgalmas volt, egyszerűen olvastatta magát,
és amint sikerült belerázódnom, csak úgy faltam az oldalakat. 

Viszont! Némely dolgokban, mintha fejlődött volna az előző részhez képest, némelyekben viszont gyengébb lett. 
Emiatt nem lett sem jobb sem rosszabb annál.
---
Maga az alap történet elgondolása, nagyon magával ragadott. Rabul ejtő álmok…

Szerintem mind játszottunk már el azzal a gondolattal, hogy mennyivel jobb/izgalmasabb lenne egy csodálatos álomvilágban élni, 
és soha nem térni vissza a monoton mindennapokba. 

Nos, arról biztosíthatok mindenkit, hogy ezután az olvasmány után, tuti nem akar senki majd örökké álmodni…
---
A horror elemek jók voltak, bár közel sem olyan ütősek mint az első részben, 
itt nem borsódzott úgy a hátam, és a könyv fő gonosza sem az volt akire számítottam, 
a misztikus kalapos idegen, hanem nos, valaki / valami egészen más, aki nem rendelkezett olyan elrettentő, erős gonosz karizmával. 

Szerintem ahhoz ez kevés volt, hogy egyedül elvigyen egy
700- oldalas könyvet a hátán. 
---
De még így is annyi kérdés maradt hátra megválaszolatlanul.
Ki? Mikor? Hogyan? Mi a Bölény Terv? stb…stb…

Maga a világ továbbra is csodás volt.
Mindent éreztem, mindent láttam…
---
Bár, most, így, hogy szereplőink egészen eltávolodtak egymástól. emiatt sem sikerült olyan erősre a történet
már mint az igazi fő vonal, 
mert Libba annyira elveszett, a sok szereplője, háttér,
magán életébe és titkaiba, 
hogy a fő cselekményre már nem maradt sem annyi szusz,
sem oldal…
---
Minden esetre, minden hibája ellenére, nagyon- jó és izgalmas olvasmány volt, 
ha más nem eleven, varázslatos, komor világa miatt,
mi tele van álmokkal mégis halott…

Mikor jön a következő rész?


Dominika kritikája

Nagyon érdekes olvasmány.
Nem tudom eldönteni igazán, hogy tetszett-e vagy sem.

Azt biztosan tudom, hogy érdekel, mi is történt valójában Miriammel, ahogyan az is, mi az a Bölény Terv.
---
Maga a regény izgalmas volt, vagyis úgy olvastatta magát, mivel minden nap olvastam belőle oldalakat, 
és Libba Bray mindig éberen tartotta a kíváncsiságom, hogy mi lesz a folytatás. 

Tetszett maga a történet elgondolása, az alap, ahogy az álmokban sétáló Henryt és Linget megismertem. 

Isaiahról szívesen olvastam volna többet, hiszen ő igen szimpatikus karakter, ezzel ellentétben Evie roppant mód tudott idegesíteni.
---
Úgyhogy olyan kettős érzés van bennem.
Mert végigolvastam több mint 700 oldalt, tehát valamennyire tetszenie kellett, de mégis … 
Amikor a végére értem, úgy éreztem, akkor kezdődik az igazi sztori. Amire meg megint mennyit várhatok…

És bármennyire is szörnyű, nagyon nehéz volt visszarázódnom a történetbe, visszaemlékeznem, ki kicsoda is, mik történtek vele.
---
Szóval, nem is tudom most, hogy tetszett-e vagy sem.
Az biztos, hogy most nem zavart az írónő írói stílusa. Egyáltalán nem.
Úgyhogy várom a következő részt.

Panka kritikája

Ismét egy jó könyvet kaptam Libba Braytől. A sorozat első részét nagyon szerettem, így szívesen vettem kezembe ezt a kötetet is.

Ebben a történetben sokkal szerteágazóbbak a szálak,
sokkal összetettebb sztorit kapunk. 

A szereplők kb. egyforma fontosságúak, és belépett
egy újabb karakter is, Ling, egy mozgássérült kínai látó lány,
akit nagyon megkedveltem. 

Egy percig sem unatkoztam olvasás közben, folyamatosan történt valami valakivel/valakikkel, csak úgy kapkodtam a fejem. :D 
---
Bár az első részt jobban szerettem, ez a könyv is jó volt.
Bővelkedik a kötet romantikában, misztikumban, szellemekben, humorban, rejtélyekben, 
mindezt a varázslatos 1920-as évekbe helyezte az írónő. 

Érezhetően hatalmas kutatómunka előzte meg a könyv megírását, nagyon hiteles és tiszta, néha fájdalmasan tényszerű képet kapunk a ’20-as évek Amerikájáról. 
---
Élvezettel olvastam, remélem, lesz még folytatása, mert maradt néhány nyitott szál, megválaszolatlan kérdés a történet végére.

​Kira kritikája

Az ​álmok utáni vágy vonzza a holtakat, és ez a város tele van álmokkal.

Egy természetfeletti sorozatgyilkossal való leszámolás után Evie O’Neill felfedte Látó mivoltát: bele tud látni másik titkaiba.
---
Hátborzongató képességének köszönhetően igazi média kedvenccé vált, kiérdemelve az „Amerika BűbáJósa” címet.

Mindenki odáig van a város legújabb sztárjáért… mindenki, kivéve a többi Látót.
---
A zongorista Henry DuBois és a kínai negyedben élő Ling Chan szintén Látók, akik azonban igyekeznek adottságukat titokban tartani: azt, hogy képesek utazni az álmok között.

Míg Evie kiváltságos életét éli, New Yorkban a rejtélyes álomkór szedi áldozatait.

Mialatt Henry elveszett szerelmét keresi, Ling pedig egy kirekesztő világban próbál boldogulni, álmukat egy gonosz erő szállja meg.
---
És mindezek mögött egy cilinderes férfi várakozik, akinek tervei minden képzeletet felülmúlnak…

A kór egyre terjed, vajon képesek lesznek a Látók alászállni az álmok világába, hogy megmentsék a várost?
---
A Látók sorozat izgalmas, hátborzongató folytatása.

„Ha szereted a horror történeteket, az Álmok mélyént IMÁDNI fogod, mert ijesztő, lélegzetelállító, amitől én is legszívesebben égő villany mellett aludtam volna. A történet meg úgy ahogy van, elképesztő.” – Bekah AwesomeBookNut, Goodreads –

libba_bray_-_a_látók_2_-_Álmok_mélyén.pdf
File Size:	2678 kb
File Type:	pdf

Download File

---