A regény főszereplője Kárász Nelli, a pusztán nevelkedett leány, aki családi okok miatt feleségül megy a kisvárosi "úri középosztály" gazdagparaszti származású képviselőjéhez, Takaró Sanyihoz.

A házasság szerencsétlen, mert Nelli minden külső látszat ellenére "iszonyodik" férjétől - és végül megöli.

A mű fő kérdése az, hogy szabad-e gazdasági érdekből házasodni.

Ebben a házasságban két ellentétes vérmérséklet és életstílus próbál összeilleszkedni - teljesen reménytelenül.
Nelli egész lénye merő tiltakozás a házasság ellen. Büszke, gőgös, magányra született alkat. Sanyi társaságkedvelő, hangos, dicsekvő.

Kárász Nelli magányos, zárkózott, befelé élő lány volt, s ezen nem lehetett változtatni. Így született, ezt örökölte apjától.
Szinte apja volt az egyetlen ember, akit igazán szeretett. Szerette, mert olyan volt, mint ő maga. Nem beszélt sokat feleslegesen, járta a pusztát és ez kitöltötte az életét, mint ahogy Nelliét is kitölthette volna a fészek, az otthon megteremtése, ha magához illő társra talált volna.

Látszólag semmilyen ok nem volt arra, hogy Sanyitól iszonyodjon. Hogy mégis így volt, arra talán a biológia adhatná a választ: vannak emberek, akik egyszerűen nem illenek össze, nem tudják elviselni egymást.

Nelli olyan szeretetet tudott volna adni, mely nem a nemiségben, hanem az otthont teremtő munkában, értékes cselekedetekben nyilvánul meg.
Ilyen körülmények között azonban nem bírta elviselni Sanyit, iszonyodott tőle, egyénisége fokozatosan eltorzult mellette. Erényei, értékei visszájukra fordultak.

Nelli nem frigid nő, mint azt első pillanatban hinné az ember, noha ő férfi és nő viszonyában az alantas szenvedélyek felszabadulását érzi. Benne az erotikaellenes hűvös magány testesül meg.

Sanyit végül már nemcsak szeretete hajtja Nellihez, hanem biológiai ingerei is. Nelli ezért megsajnálja ezt az elállatiasodott embert, akit biológiai ingerei arra kényszerítenek, hogy nyöszörögjön, eljátssza a gyereket, csakhogy megkapja, ami kell neki.

Nelli megpróbált a sütés-főzésbe menekülni, megpróbálta eljátszani a nagyvilági nő szerepét, elcsavarta férje barátainak a fejét.
De miután Imre nekiszegezte a kérdést: "miért színészkedik?" ebben sem telt már öröme. Elszökött hát a három Ortubay "párkához", ahol végre jól érezte magát.

Már majdnem kezdett boldog lenni, de Szeréna néni halálával elvesztette az utolsó olyan embert is, aki valamennyire közel állt hozzá. Senkije sem maradt - úgy érzi - visszatért hát Sanyihoz.

Lelkiállapota előrevetíti a regény végkifejletét: mikor Sanyi izzadtan, betegen ismét közeledni próbál hozzá úrrá lesz rajta a teljes iszony - s ez tágabb értelmű, mint az ágybeli iszony. Csak önvédelemből szorította kettejük közé a párnát, nem akart ölni.
Nelli a történet végére végre megtalálja lelki nyugalmát, végre önmaga lehet.