Category: Vlagyimir Vojnovics - LILLA CARSON

Vlagyimir Vojnovics: Iván Csonkin közlegény 04

6/1/2017

IDÉZETEK
Ahogy egyedül maradt, körbejárta a gépet,
belerúgott a kerekébe.
Minek őrizni, kitől kell őrizni és meddig – nem világos.

Pahomov alezredes azt mondta, lehet, hogy egy hétig,
de lehet, hogy tovább.
Egy hét alatt meg lehet dögleni az unalomtól.

Azelőtt legalább a lóval lehetett beszélgetni, az is valami.
Szeretett a lóval elbeszélgetni, még jobban is,
mint az emberekkel,
mert ha egy embernek valami olyasmit mondasz,
vagy nem úgy mondod,
még kellemetlenséged is lehet belőle,
de a lónak akármit lehet mondani,
mindent türelmesen fogad.

Csonkin beszélt is vele, megtanácskozta a dolgait, elmesélte az életét,
beszámolt a törzsőrmesterről, panaszkodott a szakácsra,
és a ló, értette vagy sem, de mégis meg-meglengette a farkát, bólogatott, egyszóval reagált.

Ezzel a behemót tragaccsal persze nem lehet szót érteni.

Vlagyimir Vojnovics: Iván Csonkin közlegény 03

6/1/2017

IDÉZETEK
A „Vorosilovban” az utóbbi két évben három elnök is váltotta egymást: az elsőt lopásért ültették le,
a másodikat kiskorúak megrontásáért,
a harmadik, akit erősítésnek küldtek, eleinte erősített egy kicsit, aztán ivásnak adta a fejét, és addig iszogatott, amíg szépen el nem itta az összes holmiját és a kolhozpénztárt,
s végül delíriumában föl nem akasztotta magát az irodájában. A búcsúlevelében csak annyit írt, „Eh”, három felkiáltójellel.
XXX
A tömeggyűlés olyan rendezvény, ahol sok ember gyűlik össze, és a szónokok azt mondják el, amit nem gondolnak,
a tömeg pedig azt gondolja, amit nem mond el.
XXX
Ivan pedig árvaházba került, ahol két teljes éven át minden ok nélkül és tisztára fölöslegesen számtantanulással kínozták.
Eleinte megadással tűrte, de amikor egész számok maradékos osztásáig fajult a dolog, nem bírta tovább és hazaszökött a szülőfalujába.

Vlagyimir Vojnovics: Moszkva 2042 (könyvajánló)

28/10/2015

IDÉZETEK

– Mindenekelőtt le kell mondanunk minden felesleges dologról. Mindenki csak annyit birtokoljon, amennyire feltétlenül szüksége van. Vegyünk csak engem. Világhíres író vagyok, mégis szerényen élek. Mindössze egy házam van, két nyári lakom, egy gőzfürdőm, egy istállóm és egy kedves kis templomom.

– Mondja, kérem, és az a tó az öné?
– Igen, van egy kis szerény tavam.
– Mister Karnevalov, mit gondol, ki ma a legjobb író a világon?
– Ön nem tudja?
– Sejtem, de mégis szeretném megkérdezni a kérdést öntől.

– Hát tudják – Szimics elgondolkodott egy pillanatra –,
ha azt válaszolom, hogy én vagyok a legjobb író, az szerénytelenségnek tűnik. Ha pedig azt, hogy nem én,
akkor hazudok.

Vlagyimir Vojnovics: Moszka 2042

28/10/2015

Az orosz irodalom egy újabb ékköve.
Kőkemény, éles, metsző kritikája a kommunizmusnak.

Hol tartunk? Már majdnem félúton, mert Vojnovics
1982-ben írta meg, milyennek képzeli a jövőt,
Moszkvát és Európát 2042-ben.

Lesz-e még gáz, olaj és víz? Hogy közlekedünk? Na és a szex?
x x x
IDÉZETEK

– A kommunizmusban – mondta –, minden ember fiatal lesz, szép lesz, egészséges lesz és szerelmes lesz egymásba.
Pálmák alatt sétálgatva halk zeneszó mellett
filozófiáról fognak beszélgetni.
– Na és öregkor, betegségek meg halál nem lesz? – érdeklődtem.

– Hát épp ez az, hogy nem lesz! – bizonygatta hevesen a fiatalember. – Mondom magának, hogy minden ember fiatal, egészséges, szép és persze halhatatlan lesz.

– Nagyon érdekes – mondtam. – És hogyan fogják ezt megoldani?
– Sehogy. Mi a cselekvés emberei vagyunk. A harccal vagyunk elfoglalva. Az egészség és az örök fiatalság kérdéseit oldják meg a tudósok.

moszkva_2042.txt
File Size:	685 kb
File Type:	txt

Vlagyimir Vojnovics: Monumentális propaganda (könyvajánló)

28/10/2015

IDÉZETEK

– Admirális, magyarázza meg nekem a következőt.
Nem is olyan rég egy szörnyű totalitárius diktatúrában éltünk. Nem voltunk szabadok. Nem olvashattuk azokat a könyveket, amelyeket szerettük volna, nem gyakorolhattuk szabadon a vallásunkat, tilos volt bírálni a kormányt, vicceket mesélni, külföldi rádióadásokat hallgatni, a halálról és a szexről beszélni, kereskedni, külföldre utazni. Egy jelöltből választottuk meg a képviselőinket, és folyton a szabadságról ábrándoztunk.
És most tessék, itt van, nekünk meg nem tetszik.
És nagyon sokan visszasírják a régi rendszert, még Sztálinról is ábrándoznak. De hát valójában miről van itt szó?

– Megmondom én – mondta az Admirális. – A közelmúltig állatkertben éltünk. Mindenkinek megvolt a maga ketrece. Külön a ragadozóknak, külön a növényevőknek.
Az állatkert összes lakója, természetesen, a szabadságról ábrándozott, és arra törekedett, hogy kiszabaduljon a ketrecből. Most végre kinyitották a ketreceinket. Kikerültünk a fogságból, és most kiderült, hogy cserébe azért az élvezetért, hogy a füvön szaladgálhatunk, akár az életünkkel is fizethetünk.

A mostani helyzet kétségkívül csak a ragadozóknak kedvez,
ők ugyanis most szabadon és korlátlan mennyiségben felfalhatnak minket. Mostanra viszont már eleget láttunk ebből a szabadságból, jól kirettegtük magunkat, így azon gondolkodunk: nem lenne-e mégis jobb visszamenni a ketrecbe, na és persze a ragadozókat is visszahelyezni oda?
Őket úgyis a mi húsunkkal fogják etetni, de akkor legalább csak meghatározott adagokban kapnak belőlünk.
Ezért aztán most nagyon azon vagyunk, hogy találjunk egy…

– Kit? – kérdeztem.
– Hát mondjuk úgy, hogy egy állatkert-igazgatót. Egy olyat, aki majd újból rendet csinál, mindenkit a régi ketrecébe tesz vissza, a ragadozókat etetni fogja, de nekünk is ad szénát, káposztát, sőt néhanap a jó magviseletünkért még egy kis sárgarépával is kényeztet.

444-445. oldal

Vlagyimir Vojnovics: Monumentális propaganda

28/10/2015

Nagyon szórakoztató könyv, abszurdabbnál abszurdabb sztorik követik egymást.

A történet 1956 februárjában, az SZKP XX. Kongresszusa után kezdődik, amikor Hruscsov szembefordul Sztálin politikájával.

Az új irányvonal igen érzékenyen érinti a főhőst, Aglája Sztyepanovna Revkinát, a hithű kommunistát és partizánt, Sztálin nagy tisztelőjét, vagy inkább imádóját.

Ez az imádat odáig terjed, hogy lakásába fogadja a generalisszimusz éppen eltávolításra szánt emlékművét,
s vele éli mindennapjait, egészen nem mindennapi haláláig.

A maró szatíra gyakorlatilag napjainkig tart.
Minden változik, mindenki forgatja a köpönyeget, csak Aglája tart ki hűen elvei és a rajongva szeretett vezér mellett,
és ezért el is nyeri méltó jutalmát.

monumentalis_propaganda.txt
File Size:	762 kb
File Type:	txt

Iván Csonkin közlegény élete 02

28/10/2015

Az Iván Csonkin elsöprő humorú és nagyon szomorú paródia.
Velejéig szatirikus, leleplező és ellenzéki regény.

A szovjet hadsereg, falu és „államvédelem” feneketlen ostobasága, sötét elmaradottsága kerül szembe
egy nem túl okos és elég csúnyácska kiskatonával,
aki szeret enni, inni, formás lánnyal ágyba bújni.
x x x
1963-ban kezdte el a könyvet írni, ennek fejezeteit csak illegálisan adták ki. Közben kikerültek nyugatra is,
ahol 1969-ben jelentek meg.
Ettől kezdve az írót nem publikálták, sőt üldözték,
én csak azon csodálkozom, hogy utána még élt egyáltalán.

Nem csoda, hogy 1980-ban elhagyta az országot, ekkor Brezsnyev megfosztotta állampolgárságától. Utána tanított a Princeton Egyetemen is, majd Münchenben telepedett le.

A humor a könyvben néha klasszikus,
néha monty python-os, néha szarkasztikus,
néha meg semmihez nem fogható és zseniális.

Vlagyimir Vojnovics: Iván Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai

28/10/2015

Vojnovics a szatíra eszközeivel a társadalmi élet
minden területét górcső alá veszi, és kifigurázza mindazt, ami összességében a Sztálin nevével fémjelzett korszakot jellemzi.
x x x
Miközben olvastam a könyvet, egész végig azon töprengtem (persze hangos mosolygás közepette),
hogy az írót ezért a könyvéért hogyhogy nem nyírták ki azonnal.

Merthogy olyan elképesztő humorral parodizálja ki a sztálini rendszert, amiért minimum életfogytig tartó kényszermunka vagy azonnali kivégzés járt volna.

ivan_csonkin_kozlegeny_elete_es_kulonleges_kalandjai.txt
File Size:	523 kb
File Type:	txt