Pierre Bezuhov feleségének Tolsztoj az első pillanattól kezdve Natasát szánta. 
Natasa a regény legérdekesebb női alakja, grófnő, moszkvai arisztokratacsalád tagja. 

Szép, ragyogó szemű, eleven és érzelmes fiatal lány, szerelmes lesz bátyja barátjába, Bolkonszkij hercegbe, aki megkéri a kezét. 
Ez a szerelem a jóval idősebb, szigorú özvegyember iránt, aki ráadásul rövid ismeretség és eljegyzés után egy évre külföldre távozik, inkább csak a fantáziájának adott  táplálékot, 

ezért nem csoda, hogy a szenvedélyes bakfist megigézte a fiatal Anatolij Kuragin érzéki férfivarázsa, aki izzó szerelmet mímelve szöktetést és házasságot ígért neki. 
---
Natasa Andrej nővéréhez írt levelében felbontotta az eljegyzést. 
A szöktetés azonban meghiúsult, ráadásul Natasának
meg kellett tudnia, hogy Kuragin nős, el se vehette volna. 

A csalódásba és a szégyenbe Natasa belebetegedett;
volt vőlegénye nem bocsátott meg neki, csak annak barátja, Pierre Bezuhov állt melléje teljes odaadással. 
---
Mikor a napóleoni hadak közeledtén kiürítették Moszkvát, a Rosztov család is menekülni kényszerült. 

Natasa egy tábori kórházban bukkant rá a borogyinói csatában súlyosan megsebesült Andrej hercegre, 
és annak nővérével együtt odaadóan ápolta őt haláláig, aki a végső pillanatokban szerelmes szavakkal búcsúzott tőle. 
---
Idővel Pierre, a hű barát is szerelmet vallott, és Natasa hozzáment feleségül, s több gyermekük született a boldog házasságban. 

Natasa: a testi és lelki szépség szerencsésen egyesül benne. Tiszta, őszinte és önzetlen. Fogékony az igaz emberi értékekre, ezért választja az előnytelen külsejű, de nemes szívű Pierre-t élete társának. Kettejük bensőséges kapcsolata mintaszerű.
---
Natasa az életerő megtestesítője. Életét az érzelmek irányítják: ezért érdeklődik a léha Anatolij Kuragin iránt, ezért szakít Andrej herceggel, 
s ezért köt Bolkonszkij halála után viszonylag gyorsan házasságot Pierre-rel. 

Tolsztoj szándéka szerint Natasa az élő bizonyítéka arra, hogy az ösztön és az értelem harcában mindig az ösztön diadalmaskodik. 
Natasa maga az egyszerűség, a természetesség. A bájos, gondtalan lányból a szemünk előtt válik példás feleség, gondos anya, a családi tűzhely semmi mással nem törődő őre. 

A bájos és kecses Natasa, miután férjhez megy, elhízik, külsejét elhanyagolja, és semmi mással nem foglalkozik, csak gyermekeivel. 

forrás:
https://csicsada-irodalom-birodalom.blogspot.com/2012/10/tolsztoj-haboru-es-beke.html

A történet másik főhőse Pierre Bezuhov. Jellemét, természetét tekintve éppen ellentéte Andrej hercegnek. 
Míg Andrej erős akaratú, intellektuális ember,
Pierre az érzelmek embere. Fő jellemvonása a megnyugvás, az önmagával való megbékélés keresése. 

A Háború és Béke szinte minden jelenetős eseményét az ő szemével láttatja meg az író. Sorsa, érzései, gondolatai fejezik ki leginkább a mű alapgondolatát: Pierre – az igazságkereső ember egész életútja során megérti, hogy nem illúziókat, álmokat kell az embernek kergetnie, 

nem a hamis eszmékben rejlik az igazság, hanem a való életben, csak meg kell találnunk a természetes létformát, s elérhetővé válik a boldogság. 
---
Pierre egy dúsgazdag orosz mágnás törvénytelen fia. Apja külföldön neveltette, s ő 20 éves korában került Pétervárra, 
ahol egy ideig az aranyifjak tivornyázó életét élte. 

Apja rövidesen meghalt, fiát végrendeletében törvényesítette, és óriási vagyont hagyott rá. 
Bezuhov egy méltatlan házasság csapdájába sétált bele,
s hamarosan különvált Helene Kuraginától. 
---
A szabadkőműves tanokban nem lelt megnyugvást; egyetlen igaz barátja Bolkonszkij volt, aki hosszabb külföldi útja idejére őrá bízta menyasszonyát, Natasa Rosztovát. 

Bezuhov nem tudta megakadályozni a lány és sógora, Anatolij Kuragin fatális kalandját, sem kibékíteni Andrej herceget, ám a lesújtott Natasa mellé ált, és meg is szerette őt. 

Az 1812-es háborúban nem harcolt, de szembefordult egykori bálványával, az országot dúló Napóleonnal, és még merényletet is tervezett ellene. 
---
Az égő Moszkvában francia fogságba esett,
kémnek nézték, és kis híján kivégezték. 

A foglyok közt megismerkedett Platon Karatajevvel,
az egyszerű és naivan bölcs paraszttal, 
s a kisemberek társaságában átélt hónap nélkülözései hatására bensője átalakult, értelme letisztult, eljutott az élet értelmének új, emberségesebb felfogásához. 

A háború után elvált feleségétől, és nőül vette Natasát, gyermekeik születtek, kölcsönös szerelem és megbecsülés fűzte őket egymáshoz. 

Bezuhov a regény legvonzóbb férfialakja: nyíltszívű, nagylelkű, érzelmei őszinték és erősek. 
Kövér, esetlen termete, félszegsége, darabos modora miatt sokan lenézik, megmosolyogják az előkelő társaságban,
ő viszont fütyül rájuk, 
a helyes cselekvés, az értelmes élet lehetőségeit kutatja,
ő az első tépelődő, önvizsgáló tolsztoji hős a rossz lelkiismeretű arisztokraták között.
---
Pierre egész életútja nem egyéb, mint szüntelen kutatás az élet értelme után, azt az életet keresi, amely összhangban állna szívének vágyával, 
és megadná neki az erkölcsi megnyugvást. Ebben a tekintetben jelleme megegyezik Andrej hercegével.

Tolsztoj Pierre és Andrej alakjában saját kettősségét is ábrázolta. Andrej hercegben világias vonásait,
Pierre-ben morális természetét fogalmazta meg. 

Andrej és Pierre az orosz nemesi intelligencia két lehetséges típusát mutatja, ezért kell szembenézniük az elemi törvényekkel, 
Andrejnek a halál többszörös élményével,
Pierre-nek pedig az erkölcsiség alapvető kérdéseivel,
hogy mi a jó és mi a rossz. 

Andrej a halála felé haladva talál választ, míg Pierre a természeti embertől kapja a feleletet: a tömegtől, illetve Platon Karatejevtől. 

Karatejev a regény méreteihez viszonyítva nem játszik a történetben különösebb szerepet, de Tolsztoj az ő alakjával akarja megmutatni a népet. 

Karatejev beletörődésével, szegénységével ,apró örömeivel a széles néptömegeket hivatott képviselni. 
​
Vele való együttléte után Bezuhov egészen más ember lesz: a népen akar segíteni, politikai tevékenységet folytat.

A regényfolyam tizenöt év történetét öleli fel, 1805-től 1820-ig. Mintegy hatszáz szereplője van, közülük kétszázan történelmi személyiségek, 
számtalan életkép és húsz csatajelenet leírása található benne. 

Az egyetemes alkotású mű francia szereplői éppoly meggyőzőek, mint az oroszok, a közkatonát ugyanolyan hitelesen ábrázolja, mint a tábornokot.

Ekként tűnnek fel a regényben a történelmi személyiségek, az okos, érzékeny, de befolyásolható I. Sándor cár,
s kiváltképp az önhitt és hazug Napóleon,
valamint a senkire nem hallgató, az udvar és a tábornoki kar gyanakvásának kitett Kutuzov, az orosz seregek parancsnoka, 
aki Borogyinó után halogató taktikájával Moszkvát is feladja annak tudatában, hogy „fognak még a franciák lóhúst zabálni”. 
----
A történet egyik főhősével, Bolkonszkij herceggel,
Anna Scherer szalonjában ismerkedünk meg. 

Társaságbeli rutinja ellenére nyugtalan, harapós kedvű ember, s mint a tőle erősen elütő Bezuhov, ő is idegenül érzi magát a pétervári társaság köreiben. 

Megveti ezeket az embereket, s mérhetetlenül tiszteli a mindent egyéni elgondolásainak alárendelő Napóleont. 

Az ő mintájára szeretne kitűnni, ezért háborúba indul.
Álmai érdekében eltaszítja magától feleségét, családját. 

Azt hiszi, hogy a hősnek rendkívüli tetteket kell végrehajtania, de a csatatéren már másként látja a bátorság és a hősiesség fogalmát. 
A harctéren sebesülten fekve döbben rá, hogy a boldogság, az álmok sohasem a hőstettekkel valósulnak meg. 

A kék ég, a szürke felhők látványa ébresztik rá, hogy csak egyetlen igazság létezik, a természet örök igazsága, s aki megérti ezt, az a boldog ember. 
---
Andrej herceg, aki addig az emberek közül való kitűnésről álmodott, egyszerre nemcsak dicsőségvágyát érzi nevetségesnek, hanem általában az emberi tevékenységet. Ebben a hitében még jobban megerősíti hazatérése, felesége értelmetlen halála. 

Andrej ezután már csak az élet apró örömeiben keresi
​a boldogságot. Életkedvét a bájos Natasa adja vissza,
de ezzel az érzéssel sem tud élni. 
Halála tragikus sorsának tragikus vége.

Bolkonszkij család:
Andrej Nyikolajevics Bolkonszkij herceg (André)
Liza – Andrej felesége
Nyikolaj Andreics Bolkonszkij herceg – Andrej és Liza gyermeke
Marja Nyikolajevna Bolkonszkaja hercegnő (Marie) – Andrej testvére
Nyikolaj Andrejevics Bolkonszkij herceg – Andrej apja, a családfő
m-lle Bourienne – francia társalkodónő az öreg herceg udvarában

Rosztov család:
Nyikolaj Iljics Rosztov gróf
Natalja Iljinyicsna Rosztova grófnő (Natasa, Nathalie) – Nyikolaj húga
Pjotr Iljics Rosztov gróf (Petya) – Nyikolaj öccse
Vera Iljinyicsna Rosztova – Nyikolaj nővére
Natalja Rosztova grófné – Nyikolaj anyja
Ilja Andreics Rosztov – Nyikolaj apja, a családfő
Szonya Rosztova (Sophie) – Nyikolaj unokahúga

Drubeckoj család:
Anna Mihajlovna Drubeckaja
Borisz Drubeckoj – Anna Mihajlovna fia

Első könyv

1. rész – 25 fejezet
2. rész – 21 fejezet
3. rész – 19 fejezet

Második könyv

1. rész – 16 fejezet
2. rész – 21 fejezet
3. rész – 26 fejezet
4. rész – 13 fejezet
5. rész – 22 fejezet

Harmadik könyv

1. rész – 23 fejezet
2. rész – 39 fejezet
3. rész – 34 fejezet

Negyedik könyv

1. rész – 16 fejezet
2. rész – 19 fejezet
3. rész – 19 fejezet
4. rész – 20 fejezet

Epilógus

Szereplők:
​
Mihail Illarionovics Kutuzov herceg – az orosz sereg idős fővezére
törzstisztek a főhadiszálláson és egyéb névvel szereplő tisztek:
Zserkov, Tusin kapitány, Bagration herceg, Dohturov,
Tolsztoj gróf, Barclay de Tolly, Rajevszkij

Platon Karatajev
Napóleon császár – az ellenfél, a francia támadó seregek hadvezére
Sándor cár
Ferenc császár

Pjotr Kirillovics Bezuhov gróf (Pierre)

Családfák

Kuragin család:
Anatolij Vasziljevics Kuragin herceg (Anatole)
Hippolit Vasziljevics Kuragin herceg (Hyppolite) – Anatole testvére
Jelena Vasziljevna Kuragina (Hélene) – Anatole testvére
Vaszilij Kuragin herceg (Basil) – az apa, a családfő
Kuragina hercegné – az anya

A Háború és béke kb. 15 év eseményeinek rajza (1805-1820). 
A napóleoni háborúk korának – benne Napóleon oroszországi hadjáratának – Oroszországban végbemenő eseményeit, társadalmának változásait, legfőképpen a korabeli orosz nemességet ábrázolja.

Négy nemesi család élettörténete bontakozik ki a műben, a Rosztov grófok, a Bolkonszkij, illetve Kuragin hercegek és a Bezuhovok arisztokrata világát ismerheti meg az olvasó. 

A két barát, Pierre Bezuhov és Andrej Bolkonszkij mindketten ugyanazon nő, Natasa Rosztova iránt éreznek szerelmet.
---
A háttérben véres történelmi események színterévé válik az ország, a franciák megtámadják az orosz földet is, 
majd kibontakozik a Napóleon elleni össznépi összefogás, amelynek vezetői a csatatereken Kutuzov hadvezér és Karatajev, a parasztság képviselője. 

A Háború és béke két nagy történelmi csatát is bemutat, a borogyinói és az austerlitzi ütközetet.

Kapcsolatok
A regényben végigkövethetőek a négy nemesi család tagjai között fennálló különböző viszonyok, szerelmek, barátságok, házasságok…

Szonja – Nyikolaj: szerelem
Natasa – Borisz: szerelem
Hélene – Pierre: házasság

Nyikolaj – Gyenyiszov: barátság
Gyenyiszov – Natasa: szerelem, leánykérés
Dolohov – Szonja: leánykérés

Hélene – Anatole
Hélene – Borisz: bizalmasok
Pierre – Andrej: barátság

Vera – Berg: házasság
Andrej – Natasa: leánykérés
Marja – Julie Karagina: levelezőtársak

​Pierre – Natasa: házasság
Marja – Nyikolaj: házasság

A kör bezárul

A végsőkig elkeseredett Buttler ekkor áttért a református hitre. Ez azonban nem oldotta meg a problémáját, mivel a korabeli Magyarországon 
nem volt polgári házasság, a vegyes házasságok pedig a házasság felbonthatatlanságát valló katolikus egyház bíróságai elé tartoztak. 

A törvényes utód születését immár nem remélő gróf ekkor kezdett nagyobb adományokat juttatni a közjót szolgáló célokra.
 Így került sor a tervezett magyar katonai akadémiának megajánlott 126 ezer forintos alapítványra is. 

Feleségének ugyan fizette az ítélet által megszabott összeget, de nem részesítette egyebekben. 
Végrendeletében református egyházi és iskolai, valamint egyéb szociális és oktatási célokra hagyta vagyonát. 

Halála előtt azonban ezt visszavonta, mert úgy látszott, hogy kihalással fenyegetett családjának rokonsága utáni nyomozása végre sikerrel jár. 
Egy ír eredetű (valójában csak névrokon) bajor grófot talált, akit Magyarországra hívott, megházasított, és ráhagyta vagyona nagy részét. 

Buttler 1845-ben halt meg. Felesége a birtokok egy részére özvegyi jogon haláláig (1852-ig) haszonélvezetet kapott.
---
A Buttler kálváriája iránt érzett rokonszenv a liberális reform gondolatának térhódítása idején érthető, hiszen a gróf bőkezűen támogatta a hazafias célokat, ráadásul a Dőry család konzervatív érzelmű volt.A történtek tehát nem vágnak egybe a regény tartalmával. 

A családjogi viszonyoknak Buttlerék korából öröklött problémáját Mikszáth idejében a liberális törvényhozás a polgári házasság bevezetésével igyekezett megoldani.

A gróf már 1813-ban megpróbálta házasságát megsemmisíttetni. Egyrészt el akarta vágni felesége további követelőzéseinek az útját, 
másrészt szeretett volna újra megházasodni és törvényes utódokat nemzeni. 

A korosodó grófot nyugtalanította, hogy családja fiágon kihal, s hogy a vagyon a rokonok kezére jut, akikkel Buttler nem volt jóban.
 Kérelmét azonban 1814-ben elutasították. Fischer érsek emlékezett arra, hogy az elődje le akarta beszélni az ifjút a házasságról, 
ám ő maga erőltette a frigy engedélyezését. Buttler ekkor visszavonulót fújt. 
---
Az 1821-es ítélet után nagy gonddal kezdte meg a házasság megsemmisítésének előkészítését.
 Tanúkat keresett, és az egyházmegyei levéltárból ismeretsége révén megszerezte házasságának iratait, köztük saját sürgető leveleinek egy részét, 
bizonyos leveleket pedig eltüntetett a plébániai irattárakból. 

Buttler azt próbálta bizonyítani, hogy a házasság előtt értesült menyasszonya feslett életéről, ezért visszakérte tőle az eljegyzési iratot. 

A kényszerítés tényét Dőry erőszakos jellemével igyekezett alátámasztani, végül azt állította, hogy az egyik megjelölt tanú nem is tartózkodott az esküvő idején a helyszínen, mert Dőry korábban elkergette. 

A grófné ügyvédje viszont tanúkra támaszkodva cáfolta ezeket az állításokat, sőt sikerült vallomást szereznie Buttlerék tanúitól, hogy a gróf hamis vallomásra vette rá őket. Bemutatott olyan iratokat is, amelyek azt bizonyították, hogy Buttler maga sürgette a püspöknél a házasságát.
---
A szentszék – mint a per tárgyához nem tartozó témát – nem vizsgálta meg a leány előéletét, és a vitatott házassági tanú jelenlétét is bizonyítottnak látta. 
Így csak azt vizsgálta meg, hogy kényszerítették-e a grófot a házasság megkötésére. 

A Buttler által felhozott ellentmondó és kifogásolható bizonyítékokat a szentszék nem fogadta el, rögzítette, hogy Buttler nem tud okiratokat felhozni az érvénytelenség bizonyítására. 

A legfőbb indok a semmisségi kérelem elutasítására az volt, hogy 1792-től 1827-ig a három válóper során Buttler egyszer sem támadta meg a házasság érvényességét. A szentszék ezért a házasságot 1831-ben érvényesnek nyilvánította. 

Buttler Rómába akart fellebbezni, de az érvényességet kimondó két szentszéki határozat után a kánonjogi szabályok ezt nem tették lehetővé.

Buttlerné – bár 1809-ben és 1812-ben is sikerült megemeltetnie a tartásdíjat – 1817-ben újra zaklatta férjét az életközösség helyreállításáért vagy nagyobb tartásdíj fizetéséért. A grófné egyre pénzéhesebb lett. Ennek nemcsak költekező életmódja volt az oka, hanem az általános gazdasági és pénzviszonyok is.

A Habsburg Birodalom a két évtizeden át tartó napóleoni háborúk során eladósodott, és papírpénz tömeges kibocsátásával próbált az államháztartás terhein könnyíteni. Az ezüst- és papírpénz értéke közt egyre nyílt a szakadék, és az infláció töredékére csökkentette Buttlerné jövedelmét. 

A korosodó férfi 1820-ban belátóbban viselkedett, mint korábban, s nagyvonalúbb magánegyezséget ajánlott: évi 3000 ezüstforint tartásdíjat, 
a grófné adósságaira pedig 30 ezer bécsi forintot ígért. A grófnét – bár eredetileg kevesebbre tartott igényt – elfogta a mohóság, és növelte követelését. 

Buttler még az életközösség helyreállítását is felajánlotta, a feleség azonban most már elutasította ezt a lehetőséget korábbi tapasztalataira 
és arra a tényre hivatkozva, hogy a gróf egy férjes asszonnyal folytat viszonyt. 

Az apostoli szentszék bírója 1821-ben elismerte az 1818-ig fennálló állapotot, s 5000 forint évi tartást állapított meg, amit a gróf el is fogadott.
Mivel a gazdasági és pénzviszonyok, ezzel pedig a feleség helyzete is stabilizálódott, a tartásdíjperek lezárultak.
---
1827-ben azonban Buttler János gróf kérte az egri érseki szentszéket, érvénytelenítse a házasságát. Azt állította, hogy azt erőszak hatására kötötte, s ez valóban semmissé tette volna a köteléket. 

Elismerte, hogy eleinte szerette Dőry Katalint, s mivel őt mint tapasztalatlan ifjút behálózták, rávették az eljegyzésre is. 
Amikor aztán a leányt jobban megismerte, érzelmei megváltoztak, és nem akarta feleségül venni. 

Dőryék azonban becsalták a kastélyukba, és ott először rábeszéléssel próbálták rávenni a házasságra, majd mivel nem engedett, erőszakkal ott tartották 
és fenyegették. 

Dőry – azzal az ürügy-gyel, hogy Buttler a leányt meggyalázta – bilincsbe verve akarta őt Egerbe szállítani, ha nem veszi feleségül Katalint. 
Buttler végül kénytelen volt megesküdni jegyesével.

Időközben a „házasfelek” között is folyik a küzdelem. Dőry Mária beköltözik Buttler kastélyába, feleségeként viselkedik, megszüli leánygyermekét, 
s közben reménykedik, hátha meglágyul iránta a gróf szíve. Buttler azonban menekül előle. 
Jegyesével való véletlen találkozása után mintha megoldást találna.

Vagyonát – nehogy Dőry Mária kezére jusson – elkeseredett nagyvonalúsággal szórja szét nemes célokra, majd hamarosan halálhíre érkezik. 
Hű tiszttartója azonban a felnyitott koporsóban csak egy fabábut talál egy sokat sejtető felirattal: „Tace”, hallgass! 

A nép között pedig elterjed a hír: Buttler nem halt meg, hanem boldogan él Piroskával.Vég nélküli perek
---
A helyzet így nyugvópontra is juthatott volna, ám a történet új fordulatot vett. Buttler 1801-ben visszahívta feleségét torontáli párdányi kastélyába, 
s a házi béke rövid időre helyreállt. A férj azonban hamarosan ismét úgy bánt feleségével, hogy az asszony inkább elmenekült. 

A gróf azonban előbb egy szerződést íratott alá feleségével, amelyben az állt, hogy megelégszik 1800 Ft tartással és adósságainak kifizetésével, 
s egyben megígéri, hogy többé nem indít pert. 

A grófné mégis a csanád-temesvári püspök elé vitte az ügyet. Az 1803. évi ítélet az asszonynak évi 2500 forint tartást juttatott. 
---
A feleség 1809-ben a tartásdíj felemeléséért folyamodott. Ekkor merült fel először Buttlerban az a gondolat, hogy házasságát érvénytelenítse. 
Ebben nemcsak felesége új igénye játszott szerepet, hanem az a tény is, hogy a csaknem negyvenéves férfi rádöbbent, gyermek nélkül fog meghalni. 

A gróf nem volt tisztában a katolikus dogmákkal és kánoni szabályokkal. Azt hitte, házassága felbontásához elegendő az az indok, hogy felesége 
– bár együttéléseik alatt kétszer is teherbe esett tőle – nem képes élő gyermekkel megajándékozni őt.