Category: Henrik Ibsen P - LILLA CARSON

Henrik Ibsen: Peer Gynt - tartalom 2

29/8/2014

Az első felvonásban megismerjük a helyszínt, a házikót, a malmot a hegyoldalban; megjelenik a színen a főhős, az ifjú Peer Gynt, és édesanyja, Aase;

a kezdő beszélgetésből bepillantást kapunk a család múltjába, jelenébe, talán kicsit a jövőbe is;

kirajzolódnak a jellemek, megteremtődik a hangulat, és mielőtt észbe kapnánk, már nyakig benne vagyunk a történetben.

Ki is ez a bizonyos Peer Gynt, akiről már mindenki tudni szeretne?
Minden bizonnyal gyönyörű, ugyanis a dráma valamennyi női szereplőjét képes magába bolondítani; talpraesett és körmönfont, a szavak negatív értelmében.

A darab elején úgy látjuk, túlzottan élénk a képzelete, jó nagyokat lódít, saját maga és mások szórakoztatására,

azonban idővel világossá válik: Peer Gyntnek minden szava ferdítés. Nem ismer hűséget, sem felelősséget, nincsenek hosszú távú elköteleződései, csak él bele a világba, a pillanatnyi élvezetet előtérbe helyezve. Nem ismeri a bűntudat fogalmát, sem az őszinte megbánásét.
Egy köpönyegforgató opportunista, aki nem átall másokon keresztülgázolni.

De hogy is lett ő az, ami? Ilyen volt már az elején is? A mesebeli legkisebb fiú, szerelmét, Solveiget hátrahagyva elindult szerencsét próbálni.

Bár rosszcsont volt mindig is, a dráma elején egyértelmű: édesanyja, Aase jobban szereti őt az életénél is.

És valóban, Peer egy kedves, szerethető alak az első felvonásban, mi történhetett? Hogy lesz Askeladd-ból becsvágyó üzletember, majd rabszolgahajcsár?

Ahogy a fantasztikus színek tömkelegét járjuk be, a trollok országától egészen Egyiptomig, Peer teljes mértékben értékét veszti a szemünkben. Haladunk előre a történetben, és egyszer csak azt látjuk, Peer élete fabatkát sem ér, sem az, amit képvisel.

A magasba lendülő ifjú egyéniség, szánalmasan groteszk figurává alacsonyodik. Szembetalálkozik az úton a lelkészruhát viselő és kezében hálót tartó ördöggel (a Sovány), majd a titokzatos Gomböntővel, de még a pokolban sincs számára fenntartott hely.

Mások utánzásával önmagunkat veszítjük el, és egy senki az, akivé Peer Gynt lett.

Mi minden lehetett volna belőled? Különösen megrázó pillanata a műnek, amikor már az idős, hajlott hátú Peer egy leégett erdőben kóborol, és megszólítják a földön zörgő száraz levelek, gombolyagok és harmatcseppek, megannyi elszalasztott lehetőség, eszme, tett, és a meg nem született gyermekeinek allegóriái.

„…ott leszünk, ha majd mérlegre vetnek, s panaszt teszünk – s akkor jaj a fejednek”. Emlékszik még valaki a régi idők Peer Gynt-jére? Vár-e rá valaki, ha kalandozásaiból hazatér? Lát-e még benne valaki remélnivalót? Érdemes-e Peer Gynt bárki szeretetére is?

Ibsen szerint a hazugságok szövevénye, a falánk önzés, a sunyító gyávaság, a meghunyászkodás és a szenteskedés a felelősek a hazájában elhúzódó válság miatt, melyben felnőtt.

Henrik Ibsen: Peer Gynt

3/4/2013

Elzárt norvég hegyvidéki falucskában él Peer Gynt, a bolondos, tódító. lódító siheder. Vagyona nincs, már apja, nagyapja elherdálta.
Bár szorgalmas munkával jobban élhetne, ábrándképei, látomásai után szalad. Anyja, Aase állandóan korholja ezért.

Van, aki szeretné, Ingrid, de hoppon marad, a lány férjhez megy. Az esküvőre Peer is elmegy, de a lányok kikosarazzák.
Beleszeret egy telepes-család lányában Solvejgbe.
Cimborái leitatják, gúnyolják, Solvejg elutasítja, ekkor megszökteti a menyasszonyt, de reggel kidobja.
A faluba többé nem térhet vissza, elbujdosik. Aase és Solvejg keresik.

Csodálatosak a kalandjai: először három hegyi pásztorlányka vigasztalja, majd elcsábítja a manókirálynak, Dovrének a lányát.
Manókirály lehetne, hozományként megkapná a manóbirodalmat, de abba már nem megy bele, hogy emberszemeit manószemekre cseréljék ki.
Amikor a manók meg akarják ölni, anyja nevének a varázserejével megmenekül, a gonosz hegyi szörnyetegtől, Böjgentől pedig Solvejg nevének kiáltása menti meg.

Véget akar vetni az álmodozásnak, becsületes munkába kezd: házat épít. Készen is lesz, megjelenik a szerelmes Solvejg, hogy élete végéig vele maradjon.
Amikor azonban Peer fáért megy az erdőbe, régi énjének szellemei újra erőt vesznek rajta.
Megjelenik egy randa vénasszony, akiben Dovre lányát ismeri fel, meglátja közös gyermeküket, egy undorító külsejű, bicegő kisfiút.

Nem térhet vissza Solvejghez, nekivág a világnak. Még csak anyját akarja látni, az haldoklik. Haláltusáját megkönnyítendő mesét rögtönöz: az ágyból szán lesz, így viszi Szent Péter elé Aasét: Jobb lélek ide manapság a faluból egy se jő.

Sok-sok év múlva mint középkorú, gazdag úr lett Peerből. Marokkó vidékén hajózik, vendégei előtt kifejti elvét: Az ember célja mi a földön? / legyen önmaga: —röviden— / s csak önmagával törődjön.
Tíz év alatt meggazdagodott: hajóin négereket szállított Amerikába, és még sok más üzlete volt. Most már a világ császára akar lenni rengeteg pénzével.

Most éppen a törököket akarja segíteni a görög szabadságharcosok ellen. Vendégei ezen felháborodva elrabolják hajóját.
Átkai megfogannak, elpusztul hajója is, elrablói is.

Sivatagi magányából először a majmok közé kerül, majd miután ezek nem tisztelik, át akarja alakítani a természetet, termékennyé akarja tenni a sivatagot.
Véletlenül megtalálja a beduin császár lovát és öltözékét, s a bennszülöttek ruhája alapján prófétaként kezdik tisztelni.
Azt hiszi, személyének szól a hódolat, de Anitra, a szép és ostoba beduin lány rászedi: minden maradék pénzét kicsalja, s meglép vele.

Amikor a sivatagban levő Memmon-szoborral akar szót érteni, a kairói elmegyógyintézetbe szállítják.
Azonban — miután a tiszta ész kimúlt — az ápoltakat kiengedik. Az egyik faragatlan tollnak képzeli magát, és elvágja a torkát.

Évtizedek telnek el, egy Norvégiába tartó hajó fedélzetén bukkan újra elő. Öregember, aranyásó volt, de nem sikerült meggazdagodnia.
A hajóút nem hoz sok örömet: még a legszegényebb matrózt is várja valaki odahaza, a hajó viharba kerül, s hogy megmeneküljön, a roncsokba kapaszkodó hajószakácsot kénytelen lelökni.

Koldusként vetődik haza, a házukat éppen árverezik. Megtudja, hogy emléke sem szépült meg. Undok költőként emlékeznek rá, aki akasztófán fejezte be életét.
Pünkösd szombatján az erdőben elmélkedik sorsáról. Egy vadhagyma rétegeiben látja sorsát (az árva hajótörött, az örök vándor, a próféta, az aranyásó, de a magját soha sem leli).

Egy kunyhóból Solvejg dala hallatszik. Most döbben rá: Itt volt Peer császársága, csak itt...
és másodszor is elfut Solvejg elől az erdő sűrűjébe.
Rémlátomásai vannak, már rájött, hogy tévedett, amikor vágyképeit követve nekivágott a világnak.
Megjelenik a Gomböntő, aki a selejtes életű embereket újraolvasztja, hogy használható masszát kapjon.
Peer azért kerül a kezei közé, mert nem volt igazi egyénisége, még igazi nagy bűne sem volt, nem tartozik sehová.

Peer bármilyen nagy bűnt magára vállalna, csakhogy egyénisége nélkül oldódjon fel, az adminisztrátor ördög Sovány azonban kineveti piti aljasságai nem érdemlik ki a kárhozat tüzét (és tűzifáját).
Ekkor jut eszébe az, akivel szemben a legnagyobbat vétkezte: Solvejg. A kunyhó küszöbére rogyva kéri: Bűnös van előtted, mondj ítéletet!
Solvejg válasza: Áldott az Úr neve! Visszaérkezett!
Peer ezzel megszabadul a múlt minden értelmetlen szenvedélyétől, rémképétől és a kárhozattól: Mert egy nő nagy szerelme és hite / hős áldozata megmentette őt, / s hitet öntött lelkébe és erőt.

peer_gynt.rtf
File Size:	355 kb
File Type:	rtf