Alvingné vidéki birtokán él, távol a világtól. Egyetlen fiát, Oswaldot külföldön nevelteti.
Amikor jótékonyságának jelét, egy gyermekmenhelyet készülnek felavatni, a lelkész, Manders szemére hányja, hogy nem szereti igazán fiát, mert mindig külföldön nevelteti.
Ekkor meséli el életének történetét: férje iszákos, nőket hajszoló goromba, felületes ember volt. Még otthonát sem kímélte, elcsábította a szolgálólányt, Johannát. A botrány elkerülésére a lányt férjhez adták egy asztaloshoz, Engstrandhoz, aki tudta a lány baját, de nem tudta, ki az apa.
A kislány (Regina) meg is született, a anyja halála után ott maradt a házban, mint szolgáló. Alvingné megalkuvó, a látszatokat tartó asszony volt, soha nem mesélt fiának apja természetéről, ellenkezőleg, megszépítette férje emlékét, ezt szolgálta a menhely alapítása is.
Oswald hazatér, s mikor anyja rákérdez nyomott kedélyének okára, kiderül, hogy halálos beteg. Ennek okát orvosai nem tudták megtalálni, gyanújukat (apjától örökölte) a fiú felháborodva utasította vissza, hiszen apjáról csak jót hallott.
Abban reménykedik, hogy otthon meggyógyul, ebben nagy segítségére van a gyönyörű és életteli Regina. Anyja megpróbálja a kapcsolat kialakulását meggátolni, de elkésett, Oswald kész helyzet elé állítja: el fogja venni Reginát.
Alvingné zsákutcába jutott: be kell vallani, hogy féltestvérek.
Haladékot kap: Tűz üt ki a menhelyen: A lelkész nem tudván elviselni, hogy olyan erkölcstelen ember neve örökíttessék meg, mint Alvingé, inkább felgyújtja az épületet.
Ezután már el kell mondani a valóságot. Regina elhagyja a házat, ahol szolgáló volt, holott úrnőnek kellett volna lennie. Oswald összetörten mondja el anyjának, hogy élete Regina nélkül végképp menthetetlen Agylágyulása van, s az átélt izgalmak hatására rohama lesz, amely végez vele.
Amikor jótékonyságának jelét, egy gyermekmenhelyet készülnek felavatni, a lelkész, Manders szemére hányja, hogy nem szereti igazán fiát, mert mindig külföldön nevelteti.
Ekkor meséli el életének történetét: férje iszákos, nőket hajszoló goromba, felületes ember volt. Még otthonát sem kímélte, elcsábította a szolgálólányt, Johannát. A botrány elkerülésére a lányt férjhez adták egy asztaloshoz, Engstrandhoz, aki tudta a lány baját, de nem tudta, ki az apa.
A kislány (Regina) meg is született, a anyja halála után ott maradt a házban, mint szolgáló. Alvingné megalkuvó, a látszatokat tartó asszony volt, soha nem mesélt fiának apja természetéről, ellenkezőleg, megszépítette férje emlékét, ezt szolgálta a menhely alapítása is.
Oswald hazatér, s mikor anyja rákérdez nyomott kedélyének okára, kiderül, hogy halálos beteg. Ennek okát orvosai nem tudták megtalálni, gyanújukat (apjától örökölte) a fiú felháborodva utasította vissza, hiszen apjáról csak jót hallott.
Abban reménykedik, hogy otthon meggyógyul, ebben nagy segítségére van a gyönyörű és életteli Regina. Anyja megpróbálja a kapcsolat kialakulását meggátolni, de elkésett, Oswald kész helyzet elé állítja: el fogja venni Reginát.
Alvingné zsákutcába jutott: be kell vallani, hogy féltestvérek.
Haladékot kap: Tűz üt ki a menhelyen: A lelkész nem tudván elviselni, hogy olyan erkölcstelen ember neve örökíttessék meg, mint Alvingé, inkább felgyújtja az épületet.
Ezután már el kell mondani a valóságot. Regina elhagyja a házat, ahol szolgáló volt, holott úrnőnek kellett volna lennie. Oswald összetörten mondja el anyjának, hogy élete Regina nélkül végképp menthetetlen Agylágyulása van, s az átélt izgalmak hatására rohama lesz, amely végez vele.
RSS Feed
