ARANY VIRÁGCSERÉP
Szereplők:
Anzelmus, deák
Rauerné, jósnő
Serpentina, Lindhorst legfiatalabb lánya
Paulmann, tanár
Heerbrand, lajstromzó, később udvari tanácsos
Veronika, Paulmann idősebbik lánya
Franci, Paulmann fiatalabbik lánya
Lindhorst, levéltárnok
Phosphorus, Atlántisz ura
Eckstein, doktor
Történet:
Első virrasztó:
Drezdában, Anzelmus, az ügyetlen deák rohan a Linke Fürdőház felé, hogy ott félretett pénzéből egy kicsit mulatozzon, azonban útközben belebotlik egy zsémbes kofa almáskosarába, s szétszórja annak tartalmát.
Kárpótlásul oda kell adnia a nőnek a pénzét, ráadásul az még meg is átkozza.
Az Elba partjára megy, egy bodzafa alá telepedik, s elkezd pipázgatni. Itt látomása támad: kristálycsengők hangját hallja, és három csodálatos aranyzöld kígyót lát. Különösen az egyik sötétkék szeme igézi meg...
Második virrasztó:
A magában beszélő Anzelmust részegnek és bolondnak nézik. Hazafelé indul, s közben találkozik barátjával, Paulmann tanárral és két lányával: Veronikával és Francival, valamint Heerbrand lajstromzóval, akikkel átevez az Elbán.
Anzelmus hazakíséri a tizenhat éves Veronikát, akiben szerelem gyúl a deák iránt.
Végül Paulmann ajánl barátjának egy neki tetsző munkát: Lindhorst levéltárnok antik iratait másolhatná jó fizetségért szabadidejében.
Másnap Anzelmus el is megy a levéltárnok házához, de ott újból látomása: az ajtókilincs a piactéri boszorkánnyá, a csengőzsinór pedig kígyóvá változik, Anzelmus pedig elájul.
Harmadik virrasztó:
Mivel a megrázó élmények után Anzelmus nem mer még egyszer Lindhorst házához menni, ezért Anzelmus, Paulmann és Heerbrand meghívják a levéltárnokot egy kávéházba, aki meglehetősen furcsa és földöntúli mesével próbálja bizonyítani különös származását.
Negyedik virrasztó:
Anzelmus újból ellátogat a bodzafához, s legnagyobb megdöbbenésére ott újra találkozik az aranyzöld kígyókkal, s rájön, hogy halálosan beleszeretett egyikükbe.
Már távozni készül, amikor Lindhorsttal találkozik. Nem bírja tovább tartani titkát, s felfedi azt a levéltárnoknak, s azt is miért nem mer a háza közelébe menni.
Lindhorst elmondja, hogy a kígyók az ő lányai, s akibe beleszeretett, a legifjabb, Serpentina; a piactéri zsémbes kofa, pedig boszorkány, és az ő ellensége.
Ahhoz pedig, hogy házánál legközelebb elriaszthassa a vén banyát, ad Anzelmusnak valamiféle likvort, melyet rá kell öntenie a lidércre...
Ötödik virrasztó:
Paulmannék közben megtudják, hogy Lindhorst kapcsolatainak hála, Anzelmusból még udvari tanácsos is lehet.
Veronika és Franci vendégeket várnak, az Oster kisasszonyokat, akik elmondják, hogy lakik a városban egy Rauerné nevű jósnő. Ezt hallva Veronika felkerekedik, s elhatározza, hogy megkeresi, s megkérdezi, van-e jövője Anzelmusszal való kapcsolatának.
Megérkezte után mindenféle szörnyetegek próbálják elrémiszteni a jósnő házában, akiről kiderül, hogy ő a piactéri boszorkány.
A jósnő el akarja tántorítani Veronikát szerelmétől, de látva a lány elszántságát, felfedi, hogy ő Liza, Veronika korábbi dajkája, s megígéri, hogy segíteni fog neki.
Hatodik virrasztó:
Anzelmus végre felkeresi Lindhorstot, aki végigvezeti házán. A deák legalább annyi furcsasággal találkozik itt, mint Veronika a jósnőnél (pl. beszélő madarak stb.), de Serpentina iránti szerelme megakadályozza, hogy visszakozzon.
A levéltárnok ad neki íróeszközöket, s ő meg is kezdi aznapi munkáját. Eredményével Lindhorst nagyon elégedett.
Hetedik virrasztó:
A napéjegyenlőség éjszakáján Veronika elszökik otthonról, s a jósnővel tart, aki Drezda határában macskája segítségével hihetetlen varázslatokat visz végbe, melynek eredménye egy kis tükör, melybe ha a lány belenéz szerelmét láthatja, s visszacsábíthatja Serpentinától.
Nyolcadik virrasztó:
Lindhorst immár hajlandó nehezebb és fontosabb munkákat is adni Anzelmusnak.
A deáknak másolás közben megjelenik Serpentina, aki elmeséli, hogy apja Atlántiszban élt Phosphorus uralkodása alatt és a nemes Szalamander-nemzetből származik.
Egyszer szerelemre gyúlt a liliom lánya, a zöld kígyó iránt, s a király hiába próbálta lebeszélni róla.
A kígyó elszállt, s a szalamander szétdúlta Phophorus kertjét. Ezért száműzetésbe kellett vonulnia a Földre, s addig itt kell maradnia, míg méltó vőlegényt nem talál három kígyólányának.
A gonosz boszorka pedig a legyőzött fekete sárkány lehulló tolla és egy karórépa nászából született...
Kilencedik virrasztó:
A jósnő varázslata hatni kezd, s mikor Anzelmus legközelebb elmegy Paulmannékhoz, már biztos benne, hogy Veronikába szerelmes.
Délután megérkezik Heerbrand, kávézgatnak, majd isznak a lajstromzó által hozott puncsból. Szóba kerül Lindhorst, s a puncstól, a deák elbeszéléseitől, valamint a levéltárnok megjelenő követének, a papagájnak látványától látszólag mindannyian megőrülnek, s a szalamandert éltetik. Egyedül Veronika marad józan, aki rendkívül sajnálja szerelmét.
Másnap Lindhorstnál azonban szörnyű baj történik: Anzelmus az egyik másolandó papírra hatalmas pacát ejt.
Tizedik virrasztó:
Bűnéért Lindhorst a deákot kristálypalackba zárja: így beteljesült a piaci kofa átka.
A helyszínen megjelenik a boszorkány a macskájával, mert el akarja lopni a boldogság kulcsát, az aranycsöbröt.
Lindhorst azonban legyőzi a banyát, aki egy karórépává válik, macskájával pedig a szalamander papagája végez.
Anzelmus megszabadul, mivel kiderül, hogy megingásáról nem ő, hanem az ártó varázslat tehet.
Tizenegyedik virrasztó:
Paulmannékhoz megérkezik Heerbrand, aki jó hírt hoz: udvari tanácsossá léptették elő.
Ezen sikerén felbuzdulva azon nyomban meg is kéri Veronika kezét. A lány már lemondott Anzelmusról, hiszen a jósnő halálával tükre is kettétörött, így nem esik nehezére igent mondani. Az eljegyzést ott helyben meg is tartják.
Tizenkettedik virrasztó:
Az író gondterhelt, mert nem tudja hitelesen berekeszteni művét. Végül Lindhorst menti ki, ugyanis levelet küld neki, melyben meghívja házába, ahol látomásban megmutatja neki, hogy a nászajándéknak, az aranycsöbörnek köszönhetően, hogyan élnek boldog békességben Anzelmus és Serpentina Atlántiszon...
SCUDERI KISASSZONY
Scuderi kisasszony Agatha Christi hősnőjének, Miss Marple-nak az előképe, az éles eszű költőnő, aki Miss Marple-hoz hasonlóan népszerű, megbecsült, bájos, kedves, törékeny stb. öreg hölgy.
A hölgynek feldúlt éjszakai látogatója lenne, ha komornája beengedné úrnője szobájába.
A fiatalember zaklatottsága azonban megrémíti a komornát, aki segítségért kiált, a fiatalember menekülőre fogja, csak a kezében lévő ládikáról marad ideje intézkedni. Ha már nem beszélhet a kisasszonnyal, legalább a ládikát adják át neki.
A korabeli Párizst egy rablóbanda tartja hosszú ideje rettegésben. Éjszakai járókelőket támadnak meg, egyetlen tőrszúrással végeznek velük, s a náluk lévő javaktól megfosztják őket.
Scuderi kisasszony a ládikában csodálatos szépségű ékszert talál.
Az ékszer annyira gyönyörű munka volt, hogy rögtön tudták: csak Cardillac, a világ legjobb aranyművese készíthette.
El is hívja a hölgy magához a mestert, hátha tud valamit a titokzatos éjszakai látogatóról, illetve az ékszer gazdájáról.
Természetesen a mester is nagyon szereti és tiszteli az idős hölgyet, s az ékszert, minthogy nincs gazdája, ráerőlteti.
Ismét felbukkan a titokzatos fiatalember, most Scuderi kisasszony kocsijába hajít egy levelet, amelyben azt írja, hogy másnap feltétlenül juttassa vissza az ékszert az ékszerészhez. A fiatalember persze most is rendkívül zaklatott volt.
Sajnos aznap nem sikerült az ékszert visszavinni, másnap pedig már nem tudja visszaszolgáltatni az ékszerésznek, mert azt holtan találták.
A gyilkossággal a fiatalembert, Olivier Brussont gyanúsítják, aki annyira, de annyira ismerős és rokonszenves Scuderi kisasszonynak.
Hiába bizonygatja a fiú az ártatlanságát, hiába mondja, hogy semmi érdeke nem fűződött az öreg halálához, bebörtönzik.
A fiú Cardillac nagyon tehetséges inasa volt. Semmi érdeke nem fűződött a mester halálához, hiszen az még lányát is hozzáadta volna, akit Olivier mindenkinél jobban szeretett.
Jó mód és boldogság várt a fiatalokra. Mindenki bűnösnek tartja a fiút, csak Scuderi kisasszony nem. El is határozza, hogy bebizonyítja a fiú ártatlanságát.
Felkeresi a fiút a börtönben, de miután a kisasszony elájul a börtönviszonyok hatására, inkább kieszközli, hogy a fiú- persze szigorú kísérettel- meglátogathassa őt.
Ekkor meséli el a fiú élettörténetét, ekkor tudjuk meg, hogy honnan olyan ismerős Scuderi kisasszonynak, s elmondja mestere sötét titkát is, amit nem fedhetett fel senki előtt, hiszen a lányát mindenkinél jobban szerette.
Scuderi kisasszony szívósságának köszönhetően jelentkezik az a katonatiszt, aki a gyilkosságot végrehajtotta, de csak a kisasszonynak hajlandó elmondani tettét.
Fél, hogy az igazságszolgáltatás előtt nem tudja ártatlanságát bizonyítani.
Olivier pedig megátalkodottan hallgat: tud valamit, de nem hajlandó beszélni. Már a kínvallatás veszélye fenyegeti, mikor Scuderi kisasszonynak elmondja az igazat.
Ez pedig a következő : Az a sok bűntény, amit egy rablóbandának tulajdonítottak, egyetlen ember lelkét terhelte: az ékszerész Cardillacét.
A rettegett rablógyilkos nem volt más, mint az ékszerész, aki gyermekkora óta nem tudott ellenállni a drágaköveknek.
Betegesen ragaszkodott hozzájuk, s hogy kiélhesse e vágyát, elment ékszerésznek. Vágya azonban ekkor sem csillapodott, elkezdte gyűlölni a megrendelőit, amiért oda kell adnia a kész ékszert. Hogy ne kelljen a drágakövektől megválnia, megölte a megrendelőket.
Soha nem sikerült elkapni senkinek, házának rejtekajtaja nagy segítséget nyújtott a menekülésben. Csupán egyetlen ember leplezte le, segédje, a fiú, aki szerelme ablaka alatt sóhajtozott, amikor az apa ismét portyára indult.
A Miossens grófot, a katonatisztet támadta meg,az azonban fel volt készülve a támadásra, inge alatt páncélt viselt, így nem sérült meg Cardillac tőrétől.
A kegyetlen gyilkosból most áldozat lett, Olivier Brusson megpróbált segíteni Cardillacon, de már nem lehetett. A rendőrök akkor találtak rá, amikor a holttest fölé hajolt.
Mindezt azonban Olivier azért nem mondhatta el, mert szerelmét meg akarta kímélni a megrázkódtatástól. Nem akarta, hogy a lány megtudja, hogy apja a legelvetemültebb rablógyilkos volt.
A kisasszony a város legjobb ügyvédjének segítségét kéri az ügyben, aki tud olyan tanácsot adni, hogy bebizonyosodjék Olivier ártatlansága, s Miossens gróf se keveredjék gyanúba.
A fiút természetesen felmentik, szerelmével a távoli Genfbe költöznek, s Scuderi kisasszonynak még a király is köszönetet mond, amiért oly kitartóan küzdött az igazságért.
Szereplők:
Anzelmus, deák
Rauerné, jósnő
Serpentina, Lindhorst legfiatalabb lánya
Paulmann, tanár
Heerbrand, lajstromzó, később udvari tanácsos
Veronika, Paulmann idősebbik lánya
Franci, Paulmann fiatalabbik lánya
Lindhorst, levéltárnok
Phosphorus, Atlántisz ura
Eckstein, doktor
Történet:
Első virrasztó:
Drezdában, Anzelmus, az ügyetlen deák rohan a Linke Fürdőház felé, hogy ott félretett pénzéből egy kicsit mulatozzon, azonban útközben belebotlik egy zsémbes kofa almáskosarába, s szétszórja annak tartalmát.
Kárpótlásul oda kell adnia a nőnek a pénzét, ráadásul az még meg is átkozza.
Az Elba partjára megy, egy bodzafa alá telepedik, s elkezd pipázgatni. Itt látomása támad: kristálycsengők hangját hallja, és három csodálatos aranyzöld kígyót lát. Különösen az egyik sötétkék szeme igézi meg...
Második virrasztó:
A magában beszélő Anzelmust részegnek és bolondnak nézik. Hazafelé indul, s közben találkozik barátjával, Paulmann tanárral és két lányával: Veronikával és Francival, valamint Heerbrand lajstromzóval, akikkel átevez az Elbán.
Anzelmus hazakíséri a tizenhat éves Veronikát, akiben szerelem gyúl a deák iránt.
Végül Paulmann ajánl barátjának egy neki tetsző munkát: Lindhorst levéltárnok antik iratait másolhatná jó fizetségért szabadidejében.
Másnap Anzelmus el is megy a levéltárnok házához, de ott újból látomása: az ajtókilincs a piactéri boszorkánnyá, a csengőzsinór pedig kígyóvá változik, Anzelmus pedig elájul.
Harmadik virrasztó:
Mivel a megrázó élmények után Anzelmus nem mer még egyszer Lindhorst házához menni, ezért Anzelmus, Paulmann és Heerbrand meghívják a levéltárnokot egy kávéházba, aki meglehetősen furcsa és földöntúli mesével próbálja bizonyítani különös származását.
Negyedik virrasztó:
Anzelmus újból ellátogat a bodzafához, s legnagyobb megdöbbenésére ott újra találkozik az aranyzöld kígyókkal, s rájön, hogy halálosan beleszeretett egyikükbe.
Már távozni készül, amikor Lindhorsttal találkozik. Nem bírja tovább tartani titkát, s felfedi azt a levéltárnoknak, s azt is miért nem mer a háza közelébe menni.
Lindhorst elmondja, hogy a kígyók az ő lányai, s akibe beleszeretett, a legifjabb, Serpentina; a piactéri zsémbes kofa, pedig boszorkány, és az ő ellensége.
Ahhoz pedig, hogy házánál legközelebb elriaszthassa a vén banyát, ad Anzelmusnak valamiféle likvort, melyet rá kell öntenie a lidércre...
Ötödik virrasztó:
Paulmannék közben megtudják, hogy Lindhorst kapcsolatainak hála, Anzelmusból még udvari tanácsos is lehet.
Veronika és Franci vendégeket várnak, az Oster kisasszonyokat, akik elmondják, hogy lakik a városban egy Rauerné nevű jósnő. Ezt hallva Veronika felkerekedik, s elhatározza, hogy megkeresi, s megkérdezi, van-e jövője Anzelmusszal való kapcsolatának.
Megérkezte után mindenféle szörnyetegek próbálják elrémiszteni a jósnő házában, akiről kiderül, hogy ő a piactéri boszorkány.
A jósnő el akarja tántorítani Veronikát szerelmétől, de látva a lány elszántságát, felfedi, hogy ő Liza, Veronika korábbi dajkája, s megígéri, hogy segíteni fog neki.
Hatodik virrasztó:
Anzelmus végre felkeresi Lindhorstot, aki végigvezeti házán. A deák legalább annyi furcsasággal találkozik itt, mint Veronika a jósnőnél (pl. beszélő madarak stb.), de Serpentina iránti szerelme megakadályozza, hogy visszakozzon.
A levéltárnok ad neki íróeszközöket, s ő meg is kezdi aznapi munkáját. Eredményével Lindhorst nagyon elégedett.
Hetedik virrasztó:
A napéjegyenlőség éjszakáján Veronika elszökik otthonról, s a jósnővel tart, aki Drezda határában macskája segítségével hihetetlen varázslatokat visz végbe, melynek eredménye egy kis tükör, melybe ha a lány belenéz szerelmét láthatja, s visszacsábíthatja Serpentinától.
Nyolcadik virrasztó:
Lindhorst immár hajlandó nehezebb és fontosabb munkákat is adni Anzelmusnak.
A deáknak másolás közben megjelenik Serpentina, aki elmeséli, hogy apja Atlántiszban élt Phosphorus uralkodása alatt és a nemes Szalamander-nemzetből származik.
Egyszer szerelemre gyúlt a liliom lánya, a zöld kígyó iránt, s a király hiába próbálta lebeszélni róla.
A kígyó elszállt, s a szalamander szétdúlta Phophorus kertjét. Ezért száműzetésbe kellett vonulnia a Földre, s addig itt kell maradnia, míg méltó vőlegényt nem talál három kígyólányának.
A gonosz boszorka pedig a legyőzött fekete sárkány lehulló tolla és egy karórépa nászából született...
Kilencedik virrasztó:
A jósnő varázslata hatni kezd, s mikor Anzelmus legközelebb elmegy Paulmannékhoz, már biztos benne, hogy Veronikába szerelmes.
Délután megérkezik Heerbrand, kávézgatnak, majd isznak a lajstromzó által hozott puncsból. Szóba kerül Lindhorst, s a puncstól, a deák elbeszéléseitől, valamint a levéltárnok megjelenő követének, a papagájnak látványától látszólag mindannyian megőrülnek, s a szalamandert éltetik. Egyedül Veronika marad józan, aki rendkívül sajnálja szerelmét.
Másnap Lindhorstnál azonban szörnyű baj történik: Anzelmus az egyik másolandó papírra hatalmas pacát ejt.
Tizedik virrasztó:
Bűnéért Lindhorst a deákot kristálypalackba zárja: így beteljesült a piaci kofa átka.
A helyszínen megjelenik a boszorkány a macskájával, mert el akarja lopni a boldogság kulcsát, az aranycsöbröt.
Lindhorst azonban legyőzi a banyát, aki egy karórépává válik, macskájával pedig a szalamander papagája végez.
Anzelmus megszabadul, mivel kiderül, hogy megingásáról nem ő, hanem az ártó varázslat tehet.
Tizenegyedik virrasztó:
Paulmannékhoz megérkezik Heerbrand, aki jó hírt hoz: udvari tanácsossá léptették elő.
Ezen sikerén felbuzdulva azon nyomban meg is kéri Veronika kezét. A lány már lemondott Anzelmusról, hiszen a jósnő halálával tükre is kettétörött, így nem esik nehezére igent mondani. Az eljegyzést ott helyben meg is tartják.
Tizenkettedik virrasztó:
Az író gondterhelt, mert nem tudja hitelesen berekeszteni művét. Végül Lindhorst menti ki, ugyanis levelet küld neki, melyben meghívja házába, ahol látomásban megmutatja neki, hogy a nászajándéknak, az aranycsöbörnek köszönhetően, hogyan élnek boldog békességben Anzelmus és Serpentina Atlántiszon...
SCUDERI KISASSZONY
Scuderi kisasszony Agatha Christi hősnőjének, Miss Marple-nak az előképe, az éles eszű költőnő, aki Miss Marple-hoz hasonlóan népszerű, megbecsült, bájos, kedves, törékeny stb. öreg hölgy.
A hölgynek feldúlt éjszakai látogatója lenne, ha komornája beengedné úrnője szobájába.
A fiatalember zaklatottsága azonban megrémíti a komornát, aki segítségért kiált, a fiatalember menekülőre fogja, csak a kezében lévő ládikáról marad ideje intézkedni. Ha már nem beszélhet a kisasszonnyal, legalább a ládikát adják át neki.
A korabeli Párizst egy rablóbanda tartja hosszú ideje rettegésben. Éjszakai járókelőket támadnak meg, egyetlen tőrszúrással végeznek velük, s a náluk lévő javaktól megfosztják őket.
Scuderi kisasszony a ládikában csodálatos szépségű ékszert talál.
Az ékszer annyira gyönyörű munka volt, hogy rögtön tudták: csak Cardillac, a világ legjobb aranyművese készíthette.
El is hívja a hölgy magához a mestert, hátha tud valamit a titokzatos éjszakai látogatóról, illetve az ékszer gazdájáról.
Természetesen a mester is nagyon szereti és tiszteli az idős hölgyet, s az ékszert, minthogy nincs gazdája, ráerőlteti.
Ismét felbukkan a titokzatos fiatalember, most Scuderi kisasszony kocsijába hajít egy levelet, amelyben azt írja, hogy másnap feltétlenül juttassa vissza az ékszert az ékszerészhez. A fiatalember persze most is rendkívül zaklatott volt.
Sajnos aznap nem sikerült az ékszert visszavinni, másnap pedig már nem tudja visszaszolgáltatni az ékszerésznek, mert azt holtan találták.
A gyilkossággal a fiatalembert, Olivier Brussont gyanúsítják, aki annyira, de annyira ismerős és rokonszenves Scuderi kisasszonynak.
Hiába bizonygatja a fiú az ártatlanságát, hiába mondja, hogy semmi érdeke nem fűződött az öreg halálához, bebörtönzik.
A fiú Cardillac nagyon tehetséges inasa volt. Semmi érdeke nem fűződött a mester halálához, hiszen az még lányát is hozzáadta volna, akit Olivier mindenkinél jobban szeretett.
Jó mód és boldogság várt a fiatalokra. Mindenki bűnösnek tartja a fiút, csak Scuderi kisasszony nem. El is határozza, hogy bebizonyítja a fiú ártatlanságát.
Felkeresi a fiút a börtönben, de miután a kisasszony elájul a börtönviszonyok hatására, inkább kieszközli, hogy a fiú- persze szigorú kísérettel- meglátogathassa őt.
Ekkor meséli el a fiú élettörténetét, ekkor tudjuk meg, hogy honnan olyan ismerős Scuderi kisasszonynak, s elmondja mestere sötét titkát is, amit nem fedhetett fel senki előtt, hiszen a lányát mindenkinél jobban szerette.
Scuderi kisasszony szívósságának köszönhetően jelentkezik az a katonatiszt, aki a gyilkosságot végrehajtotta, de csak a kisasszonynak hajlandó elmondani tettét.
Fél, hogy az igazságszolgáltatás előtt nem tudja ártatlanságát bizonyítani.
Olivier pedig megátalkodottan hallgat: tud valamit, de nem hajlandó beszélni. Már a kínvallatás veszélye fenyegeti, mikor Scuderi kisasszonynak elmondja az igazat.
Ez pedig a következő : Az a sok bűntény, amit egy rablóbandának tulajdonítottak, egyetlen ember lelkét terhelte: az ékszerész Cardillacét.
A rettegett rablógyilkos nem volt más, mint az ékszerész, aki gyermekkora óta nem tudott ellenállni a drágaköveknek.
Betegesen ragaszkodott hozzájuk, s hogy kiélhesse e vágyát, elment ékszerésznek. Vágya azonban ekkor sem csillapodott, elkezdte gyűlölni a megrendelőit, amiért oda kell adnia a kész ékszert. Hogy ne kelljen a drágakövektől megválnia, megölte a megrendelőket.
Soha nem sikerült elkapni senkinek, házának rejtekajtaja nagy segítséget nyújtott a menekülésben. Csupán egyetlen ember leplezte le, segédje, a fiú, aki szerelme ablaka alatt sóhajtozott, amikor az apa ismét portyára indult.
A Miossens grófot, a katonatisztet támadta meg,az azonban fel volt készülve a támadásra, inge alatt páncélt viselt, így nem sérült meg Cardillac tőrétől.
A kegyetlen gyilkosból most áldozat lett, Olivier Brusson megpróbált segíteni Cardillacon, de már nem lehetett. A rendőrök akkor találtak rá, amikor a holttest fölé hajolt.
Mindezt azonban Olivier azért nem mondhatta el, mert szerelmét meg akarta kímélni a megrázkódtatástól. Nem akarta, hogy a lány megtudja, hogy apja a legelvetemültebb rablógyilkos volt.
A kisasszony a város legjobb ügyvédjének segítségét kéri az ügyben, aki tud olyan tanácsot adni, hogy bebizonyosodjék Olivier ártatlansága, s Miossens gróf se keveredjék gyanúba.
A fiút természetesen felmentik, szerelmével a távoli Genfbe költöznek, s Scuderi kisasszonynak még a király is köszönetet mond, amiért oly kitartóan küzdött az igazságért.
| eta_hoffmann.pdf |
RSS Feed
