A Kaméleon (1884) című novella egyes magyar kiadásokban A köpönyegforgató címmel jelent meg.
A kaméleon a gyíkhoz hasonló, tarajos, pikkelyes állat, hüllő; színét hangulata, környezete szerint változtatja.
Rosszalló értelemben kaméleonnak nevezik a nézeteit, "meggyőződését" elvtelenül váltogató személyt.
Ilyen kaméleon, azaz köpönyegforgató alak a novella főszereplője, Ocsumelov rendőrfelügyelő.
Egy névtelen, csendes kisváros urának képzeli magát. "Hatalmát" jelzi új egyenruhája, az őt kísérő rendőrlegény s egy kosár elkobzott piszke (egres).
Amint csődület támad, rögtön intézkedik: a harapós kutyát agyon kell lőni, kötélrevaló gazdáját jól meg kell büntetni.
A hatalmát fitogtató, önhitt rendőrfelügyelő rögtön megváltozik, mikor valaki a kutya gazdájaként egy tábornokot nevez meg.
Elbizonytalanodik, s a hatalmasok előtti megalázkodás, a megtört gerincű szolgalelkűség lesz úrrá rajta.
S, ettől kezdve két pólus között ingadozik Ocsumelov magatartása - attól függően, hogy pillanatnyilag kit tartanak a kutya tulajdonosának.
A kis agárkölyök hol közönséges eb, kóbor kutya, amelyet el kell pusztítani,
hol drága kis állat, nagyon helyes, életrevaló kutyuska, kis kópé, s szegénykét óvni kell az emberek durvaságától.
Az aranyműves Hrjukin egyszer áldozat, károsult, akinek kártérítés jár, másszor meg bűnös tökfilkó, fajankó, aki maga okozta magának a bajt: égő szivart nyomott az ártatlan állat orra alá.
Ocsumelov szenved, kínlódik: először borzasztó melege van, s leveszi köpenyét, majd borzongani, fázni kezd.
Rendőrfelügyelői tekintélyének megóvása küzd benne a magasabb állású, előkelő személyek iránti hódoló alázatával.
Ítéletének állandó ellentétes irányú váltogatása nemcsak nevetségessé, hanem szánalmassá is teszi, hiszen a "félelmetes" felügyelő maga is megfélemlített, megalázott, eltorzított lelkű figura: nincs, nem is lehet saját véleménye, egyéni értékrendje.
A novella hőse kitűnő példája a jellemkomikumnak: Ocsumelov másnak, többnek akar mutatkozni, mint amilyen valójában, s minduntalan lelepleződik.
| csehov_kaméleon.doc |
RSS Feed
