Blog Archives - LILLA CARSON

Csehov: Mennyasszony - tartalom

8/1/2019

- lezárja, összegzi Csehov alkotói útját
- szebb életet jövendöl, elkerülhetetlenül
Nágya Simuna – menyasszony, Nyina Ivanovna – anyja, Andrej Andrejevics – vőlegény
Két síkon fut az elbeszélés

nagymama háza (-) cselédek elnyomva, nagymama durva; régi rossz szimbóluma
házon kívül (+), tombol a tavasz, körbeveszi a házat

- prózaiság + költőiség együtt
- Andrej (jelen)– csinos, sekélyes színész
- Nágya (jövő)– vagy kilép – Szása bíztatja, változtassa meg az életét
- vagy férjhezmegy
- Andrej szerelme felszínes, babusgatja, de nem komoly érzelmek
- Nágya elhatározza, hogy kilép à régi rend megváltoztatható à cselekvésre képes pozitív hős

1.Tíz óra. Suminijék most fejezték be az ájtatosságot – a nagyi, Harpa Mihajlovna kérésére.

Nágya, kislány, anyja, Nyina Ivanovna,
Andrej atya, fia, Andrej Andrejevics.
Kezdődik a tavasz: szent és dús élet.

Nágya 23, 16 éves kora óta férjhez akar menni.
Most A.A.menyasszonya à boldog, zajlik az élet körülötte.

Alekszandor Tyimofejics=Szása vendég Moszkvából, festő, gyűrött ruha, ő maga is hervadtnak tűnik. Szása régi szövege: senki nem csinál semmit.

A nagyi öreg, az anyja művésznőként viselkedik. A.A. nem csinál semmit.
A nagyi kövér, csúnya, piaci elárusítóhelyek tulaja. Menye, Ny. I. orrán csíptető, minden ujján briliánsok.

Hipnózisról beszélgetnek. Egyikük nem hisz benne igazán, bár sok a megmagyarázhatatlan dolog.

Vacsi után A.A. hegedül, mindenki művésznek mondja. Szása egyedül még lenn. Nágya az anyjával alszik.

2.Nágya hajnalban ébred, egyhangú töprengés megint: A.A. feleségül kérte, csak utána kezdte el kedvelni.

De most, egy hónappal az esküvő előtt, bizonytalan. Valami veszélyérzet. Miért nem megy ki a fejéből Szása?

Nyina I. kisírt szemekkel reggel, sokat foglalkozik spiritizmussal. Tegnap egy novellát olvasott,

Nágya elmeséli anyjának, nem tud aludni,
de anyja nem érti meg elöször életében megrémül.

Ebéd után Nágya és Szása egyedül. Szása: menjen elutazni és tanulni, csakis a felvilágosult és a hívő emberek érdekesek, minél több ilyen ember annál hamarabb az Isten országa minden megváltozik. Mutassa meg, hogy neki nem kell ilyen szürke élet. Mégis, milyen tisztátlan, erkölcstelen az ő tétlen élete. Ha ők nem dolgoznak valaki más dolgozik helyettük. Nágya nem tudott szólni semmit.

A.A. este agyoncsókolgatja Nágyát: „drágaságom, édesem…” – „régen hallotta vagy olvasta valahol” ezt Nágya…

Ma hajnalban is felébred Nágya: anyja nem is szerette apját, hogyan lehet, hogy anyját eddig is csodálta és nem látta az egyszerű, boldogtalan asszonyt?

Szása megint lenn köhög. Az elutazás – megdobban a szíve. De nem szabad rá gondolni.

3.Jún. Szása utazni akar, csinálnia kell valamit. De már mindenki az esküvőn dolgozik. Drága kelengye.

Nágya és A.A. a házat is tudja már – egy kép: meztelen nő és letört fülű lila váza.

Közben átöleli Nágya bűnösnek érzi magát: nem szereti A.A.-t, de hogyan mondja meg?

A.A.: igaza van Szásának, nem csinál semmit,
De majd ha összeházasodnak, együtt munkálkodnak egy kis gazdaságban. Nágya rossz hangulatban. Otthon kénytelen mosolyogni a vendégeknek.

4.Szél, Éjfél. Lenn még beszélgetnek. Valami csattan. Nyina I. most szebbnek tűnik hálóruhájában.

Nágya sírva fakad, el kell utaznia.
Nyina nyugtatja, ez természetes. De hát miért mond ilyen közhelyeket, mikor ő is boldogtalan?
Nyina is sírva fakad.

Nágya: milyen megalázó az életük, A.A. ostoba! Nyina: „én élni akarok! Te és öreganyád öregasszonyt csináltatok belőlem!...”Milyen butának, kicsinek látszik most. A szél ledönt egy vén szilvafát.

Reggel Nágya Szásához: hogy tudott eddig is itt élni? Szása boldog, mikor a lány vele akar menni. Csak az életmódot kell megváltoztatnia. Most éjjel mélyen alszik.

5.Anyja még alszik. A kocsiban döbben rá: tényleg elutazik. Eddigi élete: naív, jelentéktelen semmiséggé zsugorodott, beláthatatlan, határtalan jövő. Utazik, szabadon. Sírt, nevetett, imádkozik.

6.ősz, tél. Tanul. Szását meglátogatja – most szürkének, falusiasnak látszik: nem törődik a rendetlenséggel, piszokkal.

Nágya sír: már nem látja Szását olyan újszerűnek, intelligensnek, érdekesnek. Szása köhögése, beteg. A házakon porréteg.

Nyina I. megöregedett, megcsúnyult. Nagyi és Nyina is tudja: valami örökre letűnt, elveszítették tekintélyüket. Isten veled, gondtalan élet! A szobák sivárak, a mennyezet alacsony. Nyina vallásos lett.

„Kip-kop, kopogott az őr – Kip-kop” A városban minden elavult, elkorhadt, végpusztulást várja.

A gyerekek menyasszonynak nevezik.
Szásától levél: kórházban már beszélni sem tud. Szása = a múlt. Másnap távirat: tüdőgyulladásban meghalt Szása. Imádkoznak. Szásától elbúcsúzik. Örökre elmegy – ahogy Szása mondta.

Csehov: Fájdalom - tartalom

8/1/2019

„Kinek sírjam el a fájdalmamat?...” Esti szürkület. Hó.
Jona Potapov, bérkocsis. Mozdulatlanul a bakon.

Egy katona a Vihorgszkajára akar menni. Járókelők az úton – a katona: direkt a kocsi alá akarnak kerülni – vigyorogva.

A héten meghalt Jona fia, három nap után a kórházba. A katona sietni akar, behunyja a szemét.

Három fiatal a járdán: vigye el őket Jona. Siessen már Jona. De hülye sapkája van! Jókedvűek az urak. Az egyik, a púpos, csak állni tud, tovább szitkozódik.

Jona hátra megint: a héten meghalt a fia. Az egyik tarkón legyinti. Jona: már csak a fekete föld a felesége, ami nem őt nyelte el, hanem a fiát. Most megint egyedül. Fájdalom a mellében. Nincs senki a tömegben, aki meghallgatná? A szállásra, sokan alszanak ott.

Egy fiatal bérkocsis, elmondja neki is, meghalt a fia. Az már alszik is. Pedig el kéne mondania valakinek, le kéne írni, annyi mindent.

Főleg egy asszonnyal lehetne jól elbeszélgetni.
A lovához: a fiának kéne már dolgoznia, ő öreg,
ha az ő kiscsikója halna meg? Lassan elmond neki mindent.

Csehov: Jonics - tartalom

8/1/2019

Jonics

1.Sz.város lakói igenis érdekesnek tartják saját városukat. Érdekes és művelt emberek, pl. Turkinék. Ivan Petkovics Turkin, jóképű, jótékony műkedvelő előadásokat, viccelődött, elméskedett.

Vera Joszifovna, felesége, sovány, csinos, szemüveges, sokat ír.

Jekatyerina Ivanovna, lányuk, szépen zongorázott.
A kertben fülemüle, sütés-főzés. Dr. Dmitrij Jonics Sztarcev ekkor jött ide. Megismerkednek, meghívják.

Turkin és felesége incseleg egymással Jonics előtt. Nagyon kedvesek.

Más vendégek. Vera felolvassa új regényét: „Csikorgó télidő volt”, egy szép, fiatal grófnőről, aki iskolát, kórházat alapít és beleszeret egy vándorfestőbe=ami sosem történik az életben.
Nem adja ki őket soha – „mintha mindenki fellélegzett volna”.

A lány zongorázza utána az akkordot, de nagy beleéléssel – „az általános tetszés hatására Jonics is lelkesen tapsol” A lány majd konzervatóriumba.

Vacsoránál Turkin szellemeskedett. Végül az inas adott elő az ’Othelloból’. Otthon Jonics „Megjárogatja…”+elalszik (Ezt mondta Turkin lányának)

2.Egy évig nem megy, sok a dolga. Levél: Vera nincs jól, már csak ő nem nézte meg. Egy idő után már nem csak a nő miatt jár oda.

Kertbe: a férfi szenvedett, hogy egy hétig nem látta. De a lány nem érti. Jonics szerette a lányban, hogy sokat olvas, mindenről tudtak beszélni.

A lány egy cetlit Jonics zsebébe: este 11-kor a síremléknél a temetőben. Jonics attól fél, a lány bolondozik, mit szólnak mások, stb mégis kimegy.

A temetőben a sírkövek egy-egy titkot rejtenek, csöndes örök életet ígér, csönd, mintha ő maga is halott lenne. Egy olyan operaénekesnő sírja, tetején angyal. A lány nem jön, ő haza. „Kár, hogy elhíztam.”

3. Másnap megkéri a lány kezét. A fejében párbeszéd: a lány elkényeztetett, tutira városban akar majd lakni – mindegy, hozzászokik, tuti sok a hozománya.

A lány épp bálba. A temető csak tréfa volt. A férfi megcsókolja, a lány ellöki magától: ő művészi életre vágyik, nem unalmas falusi életre.

Három napig nem eszik, nem iszik. De a lány Moszkvába. Utána Jonics: „Tyhű, de nehéz ügy volt!”

4.Négy év múlva. Sok beteg, híres. Elhízik.
Nem szeret nyerspolgárokkal: nem tudnak komoly dolgokról beszélni. Nem érdeklődik semmi után. Színházba sem jár.

Levél Turkinéktól: az anya nagyon beteg. K is ott lesz – még most is tetszett neki, de túl sápadt.
Most már nem bánja, hogy nem vette el.

Vera megint felolvas a könyvéből – nem tud írni, csak ír és képtelen ezt eltitkolni. A lány is zongorázik, rosszul. „De jó mégis, hogy nem vettem el.”

Most a lány hívja ki a kertbe: ma oly izgatott. Hallgat. Szemében: szeretné megismerni ezt az embert, aki annyira szerette.

Jonics kicsit panaszkodik: unalmas itt az élet. A lány Moszkvában rájött, hogy nem jó zongorista, bezzeg Jonics milyen nagyszerű karriert! – nemes életcél. Jonics örül, hogy nem vette feleségül. „ha a város legtehetségesebb családja ilyen tehetségtelen, milyen lehet akkor a város…” Később levél, de nem megy többé.

5.Egy-két év múlva. Jonics elhízott. Sokat keres. Kapzsisága felülkerekedett lomhaságán. Ingerült és civakodó lett. Egyedül él, unatkozik. Ennyi róla. Turkinék? – nem változtak semmit.

Csehov: A tokbabújt ember - tartalom

8/1/2019

Elkésett vadászok a faluszéli kunyhóban: Ivan Ivanics – állatorvos, Burkin – gimnáziumi tanár. Történeteket mondanak egymásnak, Burkin: pl. a bíró felesége, Mavra soha nem ment el a falujából – Burkin nem csodálkozik, magányos természetű ember, ő is ismer egy ilyet: Belkov, görögtanár, ő mindig esernyővel ment el hazulról, mindent tokban tartott, fülébe vattát. Az úkori világ mögé bújt a valóságos élet elől. Mindenben valami kétes gondolatot gyanított. Soha nem hágott át semmit. „Csak valahogy baj ne legyen belőle” Vizitelt a kollégáknál, még az igazgató is félt tőle, az egész város tartott tőle. Burkin szomszédja volt, minden lehúzva=tilalmak és korlátozások. Mégis majdnem megházasodott.

Új tanárnő Varenyka. Belikov dicsérte az ukrán nyelvet, olyan, mint az ógörög. Összehozni őket. A lány úgyis sokat veszekszik a bátyjával, már 30 éves, hajlandó hozzámenni. De Belikov nem változtat semmit az életvitelén, sőt jobban besavanyodott. Meg kell fontolni, mondta, halogatta. A lány bátyja, Kovalenko nem bírta. „Most hallgassák meg, mi történt ezután”

A szerelmes Antroposz: egy diák karikatúrát csinált róluk, nagyon jól sikerült, mindenki kapott belőle. Belikov kék-zöld arccal, Varenyka és bátjya biciklivel arra – Belikov kiakad: normális ez? Elment Kovalenkohoz, „figyelmeztetés”, hogy még fiatal, de ha az igazgató fülébe jut, hogy hímzett ingben jár, kezében könyvvel biciklizik!

Kovalenko elvörösödik, Belikov „berekeszti a tárgyalást”, és elmondja majd pontosan az igazgatónak, nehogy, ha valaki hallotta, elferdítse az igazságot. Kovalenko kidobja.

Varenyka épp akkor jön, azt hiszi, baleset volt, nevet. Belikov 3 napig a paplan alatt. Egy hónap múlva meghalt. Koporsó – mosolyogva, mintha ebből a tokból már nem vehetnék ki. Titkolt öröm: „Ó szabadság!” Dehát még mennyi ilyen ember van.

Ivan Ivanics: „de hát az nem tok, hogy a város fülledt szűkösségében ülnek, felesleges papírosokat firkálnak, esténként kártyáznak?” valaki elmegy a kunyhó mellett. Lefekszenek aludni.

Ivan Ivanics: „látni, hallani a sok hazugságot, és méghozzá, hogy az embert magát bolondnak tartják. Mindent lenyelni, elfojtani, állásért. Egy darab kenyérért – így lehetetlen tovább élni.” Nem is tud aludni, kimegy pipázni.

Grigorij Petrov esztergályos, inkább muzsikus. Kórházban - beteg, öreg feleségét (Matrjona).

Naplopó. Messze a kórház, hideg szél, hó. Lova lassú. Nyugtatja feleségét: az orvos eleinte mérges lesz, hogy nem jöttek előbb, de aztán meggyógyítja.

Leteremti majd, hogy tutira kocsmába ment közben, szigorít majd, leborul elé, de az nem engedi, majd megígéri, fabrikál neki majd bármit. Gépiesen beszél magában: hirtelen érte a baj, mindeddig gondtalanul élt.

Este részegen ért haza, káromkodott, felesége szeme most olyan, mint aki sok verést kapott, mint a kutya. Csak nem mondja el az orvosnak, Pavel Ivanovicsnak, hogy verte, szereti ám őt!

A nő nem válaszol, Grigorij inkább nem néz hátra.
A keze hideg: „no, szépen állunk”. Sír, nem búsul, inkább bosszankodik: 40 éve együtt, nem tudta megmondani neki, mennyire sajnálja, nem tud nélküle élni. Még koldulni is elküldte. Most már temetni kell. „Jó lenne újrakezdeni az életet.” Már a lagzin is részegre itta magát.

Megfordul a kocsival. A levegő egyre sötétebb.
Mit csinálna, ha újrakezdené az életet. Elalszik. Megáll a hó. Egy ház. Nem bír leszállni. Elalszik.

Nagy szobában ébred. Se keze, se lába, megfagytak. Az orvos szerint elég volt neki ez a hatvan év. De neki még vissza kell adni a lovat, stb. „Az esztergályosnak befellegzett.”

Csehov: Kaméleon

8/1/2019

A Kaméleon (1884) című novella egyes magyar kiadásokban A köpönyegforgató címmel jelent meg.

A kaméleon a gyíkhoz hasonló, tarajos, pikkelyes állat, hüllő; színét hangulata, környezete szerint változtatja.

Rosszalló értelemben kaméleonnak nevezik a nézeteit, "meggyőződését" elvtelenül váltogató személyt.

Ilyen kaméleon, azaz köpönyegforgató alak a novella főszereplője, Ocsumelov rendőrfelügyelő.

Egy névtelen, csendes kisváros urának képzeli magát. "Hatalmát" jelzi új egyenruhája, az őt kísérő rendőrlegény s egy kosár elkobzott piszke (egres).

Amint csődület támad, rögtön intézkedik: a harapós kutyát agyon kell lőni, kötélrevaló gazdáját jól meg kell büntetni.

A hatalmát fitogtató, önhitt rendőrfelügyelő rögtön megváltozik, mikor valaki a kutya gazdájaként egy tábornokot nevez meg.

Elbizonytalanodik, s a hatalmasok előtti megalázkodás, a megtört gerincű szolgalelkűség lesz úrrá rajta.

S, ettől kezdve két pólus között ingadozik Ocsumelov magatartása - attól függően, hogy pillanatnyilag kit tartanak a kutya tulajdonosának.

A kis agárkölyök hol közönséges eb, kóbor kutya, amelyet el kell pusztítani,
hol drága kis állat, nagyon helyes, életrevaló kutyuska, kis kópé, s szegénykét óvni kell az emberek durvaságától.

Az aranyműves Hrjukin egyszer áldozat, károsult, akinek kártérítés jár, másszor meg bűnös tökfilkó, fajankó, aki maga okozta magának a bajt: égő szivart nyomott az ártatlan állat orra alá.

Ocsumelov szenved, kínlódik: először borzasztó melege van, s leveszi köpenyét, majd borzongani, fázni kezd.

Rendőrfelügyelői tekintélyének megóvása küzd benne a magasabb állású, előkelő személyek iránti hódoló alázatával.

Ítéletének állandó ellentétes irányú váltogatása nemcsak nevetségessé, hanem szánalmassá is teszi, hiszen a "félelmetes" felügyelő maga is megfélemlített, megalázott, eltorzított lelkű figura: nincs, nem is lehet saját véleménye, egyéni értékrendje.

A novella hőse kitűnő példája a jellemkomikumnak: Ocsumelov másnak, többnek akar mutatkozni, mint amilyen valójában, s minduntalan lelepleződik.

csehov_kaméleon.doc
File Size:	38 kb
File Type:	doc

Padisák Mihály: Gyalog Juli

8/1/2019

padisak_mihaly_gyalog_juli.pdf
File Size:	600 kb
File Type:	pdf