A városból a vidéki kúriába érkezett házaspár miatt felborul az élet rendje, a szereplők megérzik, hogy életük valahol elromlott,valami lényeges hiányzik belőle; 
azután a jövevények elutaznak, és visszatér a korábbi nyugodt élet. 

Csakhogy ez a házaspár lényegében nem változtat meg, sőt nem is tesz semmit. „Vagyis itt nem külső ok indítja el a szerencsétlenségeket. 
Itt a szereplők egymásból csiholják ki azokat a hatásokat, melyekre válaszolnak. 
​
S ebben a kölcsönösen gerjesztett dinamikus folyamatban lesznek egyszerre önmaguk és mások kelepcéi.

​Két férfi „verseng” egy harmadik férfi feleségének szerelméért; bár a házastársi kapcsolat régen megromlott, mégsincs házasságtörés,- 
de nincs „befutó” szerelmes sem: nem történt semmi. 

A versengés sem igazi, hiszen Vojnyickij az utolsó pillanatig nem tud vetélytársról, kudarcának sem a vetélytárs az oka.
---
Az orvos szerelmét két nő szeretné elnyerni. 
Szonya egész érzelmi életét betöltő szerelme, amely nem párosul külső szépséggel, eleve viszonzatlan és az is marad. 

Jelena későn ismerte föl, hogy hiba volt a professzorhoz férjhez menni (mint Vojnyickij is késve a maga tévedését), 
de gyáva „félrelépni”; megértésre és gyengédségre is vágyik, amit a rámenős orvostól nem kaphat meg. 

Egyik női szereplő (titkos) vágya sem teljesül: nem történik semmi. Itt sincs látható rivalizálás a két nő között, sőt közel kerülnek egymáshoz.

​A napi robotban felőrlődött, tehetséges Asztrov doktor az erdőket félti és gondol a jövő nemzedékekre is, ám a közelében élők érzelmei iránt eltompult, süket. 

Az erdőkről mondott hosszú, szenvedélyes szónoklataival különös ellentétben állnak a szereplők kérdéseire adott egy-két szavas, rideg válaszai. 

Amikor Vojnyickij a lövöldözés után megkérdi: – Mit tegyek, mondd, mit tegyek? – az orvos válasza: – Semmit. -
Vojnyickij öngyilkossági szándékáról pedig: – „Ha már mindenáron végezni akarsz magaddal, menj ki az erdőbe, és lődd agyon magad. De a morfiumot add vissza…” 

Az orvost egyedül a szépség vonzza, a „szép Jelena” tudná kimozdítani a szürkeségből, bár jól tudja, hogy az asszony tétlen életmódja „fertőző”. 
Jelena elutazásával a szépség mint lehetőség tűnik el Asztrov életéből, visszatér faiskolájához.

​Élete kudarcát a már ötvenedik évéhez közeledő Vojnyickij, „Ványa bácsi” érzi legerősebben. 
Szembenállása, tiltakozása, gyűlölete a professzor iránt a harmadik felvonásig egyre nő. 
Szerebrjakov javaslata hallatán végül kirobban,
​ám tragikomikus gyilkossági kísérlete sikertelen. 

A lövöldözésben is, Jelena meghódításában is kudarcot vall, még öngyilkosságra is képtelen: ismét nem történt semmi. 
Elfecsérelt életéért nem Jelena, még csak nem is Szerebrjakov felelős; végső soron nem a professzor az ellensége, hanem elsősorban önmaga. 

Vojnyickij és Szerebrjakov között nem feszül igazi konfliktus, nincs is minek megoldódnia. 
Nem megoldódik, hanem csak tudatosul – és megmarad – az élet kudarca, megmutatkozik annak valódi természete.

Az igazi konfliktus [a többi szereplőre is érvényesen] másutt van: itt ki-ki önmagába botlik, önmagát kellene hogy vádolja, 
mivel minden figura életét korábbi vagy jelenbeli döntések, gyávaságok, tévhitek tették tönkre. 

Negyedik felvonás

A birtok nélkül maradt család széthullik; búcsúzkodnak, mindenki elhagyni készül a házat. 

Gajev banktisztviselői állást kap a közeli városban; gazdag rokonuktól a birtok megmentésére kapott pénzen Ranyevszkaja visszautazik párizsi kedveséhez. 

Utoljára még megkísérli összehozni Varja és Lopahin házasságát, de kettejük találkozóján a lány reményei ismét meghiúsulnak. 
A pénztelen Varja egyetlen lehetősége, hogy egy idegen családhoz álljon házvezetőnőnek. 

​Ánya gimnáziumban fog tanulni, utána dolgozni szeretne, hogy otthont teremthessen előbb-utóbb bizonyára hazatérő anyuskájának. 

Petya Moszkvába utazik, hogy folytassa végre egyetemi tanulmányait. 

A szomszéd földbirtokos örömmel újságolja, hogy birtokának egy darabját angolok vették bérbe, akik ott „fehér agyagot” találtak. 
A szintén boldogságtól sugárzó Lopahin tavaszig a városból fogja szervezi a megvásárolt birtok átalakítási munkálatait.

A nehéz búcsú után indulni kell a vasúthoz, a kiürült házat Lopahin kívülről bezárja. 
Egyszerre Firsz tipeg elő, akiről mindenki azt hitte, hogy már elküldték a kórházba. 
Kintről fejszék csattogása hallatszik, miközben az öreg inas elhagyatva ledől egy ágyra.

Második felvonás
A színhely mezőn, a háttérben romos kápolna és egy város körvonalai. 
Sarlotta, a nevelőnő a magányról, homályos származásáról beszél. 

Közben Jepihodov tétován közeledni próbál Dunyasa szobalányhoz, de az a gátlástalan Jasa inas karjaiba szalad.
---
Megérkezik az úri társaság a városból, ahol ebédelni voltak. 
Lopahin újra és újra igyekszik rábeszélni a két testvért a birtok felparcellázására, 
Ranyevszkaja pedig Lopahint biztatja, hogy vegye feleségül „a mi Varjánkat”. 

Gajev irreális terveket sző a birtok megmentésére, Ranyevszkaja számolatlanul szórja a pénzt. 
Hogy az élet könnyelmű rendje nem változik a házban, az csak a gazdaasszony Varját tölti el kétségbeeséssel.

 Petya Trofimov, az „örökös diák” egyre lelkesültebben magyarázza Ányának, hogy változtatni kell az életen, és hogy el kell hagynia ezt a házat.

Harmadik felvonás
Az időpont augusztus 22., este. Mialatt a városban árverezik a birtokot, az ősi kúrián estélyt rendeznek. 

Egy gazdag rokon pénzt adott, hogy Gajev az ő nevére vásárolja meg a birtokot. Ljubov Andrejevna reménykedve várja a híreket. 
---
Trofimov igyekszik rábírni, hogy számoljon le az illúziókkal, hiszen az a pénz semmire sem elég, 
az asszonyt sürgönyökkel Párizsba visszacsábító szerető pedig valójában egy szélhámos. 

Ranyevszkaja bevallja, hogy még mindig szereti azt a férfit, és válaszul Trofimovnak éppen azt veti szemére, hogy naiv gyerek maradt, 
aki nem tud szerelmes lenni.
---
Varja is megvallja, hogy tetszik neki Lopahin, de hiába, ha a férfi csak hallgat, vagy tréfával üti el a dolgot. 

Jepihodov Dunyasát próbálja emlékeztetni adott szavára, a szobalány azonban továbbra is Jasa kegyeit keresi, aki pedig jó szimattal már Párizsba készül. 

Végül az örömtől mámoros Lopahin állít be a hírrel: ő maga vette meg a birtokot. 
Ranyevszkaját lesújtja a hír, Varja a derekán hordott kulcscsomót tüntetően a földre hajítja.

​Szereplő személyek
Ranyevszkaja, Ljubov Andrejevna, földbirtokosnő
Ánya, a leánya, 17 éves
Varja, a fogadott leánya, 24 éves
Gajev, Leonyid Andrejevics, Ranyevszkaja bátyja
Lopahin, Jermolaj Alekszejevics, kereskedő
Trofimov, Pjotr Szergejevics, diák
Szimeonov-Piscsik, Borisz Boriszovics, földbirtokos
Sarlotta Ivanovna, nevelőnő
Jepihodov, Szemjon Pantyelejevics, könyvelő
Dunyasa, szobalány
Firsz, inas, 87 éves öregember
Jasa, fiatal inas
Vándor

A cselekmény Ranyevszkaja birtokán játszódik.

​Első felvonás

A helyszín a „gyerekszoba” Ljubov Andrejevna Ranyevszkaja földbirtokosnő udvarházában. Május, a kertben virágzó gyümölcsfák.

Ranyevszkaja öt évig élt külföldön, és most Párizsból hazaérkezését várják. 
Valaha „rosszul” házasodott, nemesember helyett egy ügyvédhez ment férjhez, aki kártyázott, részegeskedett és hat éve meghalt. 
---
Egy hónappal később kisfiuk a folyóba fulladt, és Ranyevszkaja fájdalmában külföldre menekült. 
Új szeretője oda is követte, de miután az asszonyt minden pénzéből kiforgatta, otthagyta őt. 

Álmodozásra hajlamos leánya, Ánya elutazott Párizsba, hogy hazahozza anyját felejteni.
---
A szolgálólánnyal együtt Lopahin várja őket, akinek apja még a család jobbágya volt, de ő, az egykori parasztfiú már újgazdag kereskedő. 

Itt van Varja is, a 24 éves fogadott leány, aki most a gazdaasszony szerepét tölti be a házban; azt beszélik, Lopahin felesége lesz. 
Jepihodov, a csetlő-botló könyvelő is szerelmes, a szobalányt készül elvenni.

Öt év után hazaérkezve Ranyevszkaja megindultan tapasztalja, hogy otthonában minden a régi. 

Gajev, a régi vágású, élhetetlen bátyja biliárdozásban és céltalan fecsegésben leli kedvét. Nem változott Firsz, a nagyothalló vén inas sem. 

Petya Trofimov, az elhunyt kisfiú egykori házitanítója megöregedett ugyan, mégis „örökös diák” maradt. 

Lopahin bejelentése, hogy a birtokot és a cseresznyéskertet augusztus 22-én elárverezik, 
ha addig nem fizetik meg a felhalmozott adósságot, senkit nem lep meg. 

Megoldási javaslata annál inkább: a cseresznyéskert kivágásával, a birtok felparcellázásával és a nyaralótelkek bérbeadásával a helyzet megmenthető. 
A kormányzóság legszebb cseresznyéskertjének kivágásáról Ranyevszkaja és testvére persze hallani sem akar, nem is veszik komolyan.

Egész nyáron reggeltől késő estig a földeken fáradoznak, családjuk tagjaival együtt, és még fél évig sem képesek kenyeret tárolni. 

Ennek következtében majdnem éhen halnak, ennek ellenére szinte mindannyian túlzottan isznak. 
Ehhez készek elválni mindentől, még az utolsó ruhadarabtól is ... 
---
Tehetetlenségüket súlyosbítja az a hatalmas adóteher, amely a parasztok családja számára elviselhetetlen. 

Ezeknek a parasztoknak, vagy inkább családjaiknak az igazi átka valóban a teljes tudatlanságuk. A muzhik többsége, ha hinni akarunk a szerzőnek, 
nem hisz Istenben és süket a vallásra. 

A parasztok vágyakoznak a fényre és a tudásra, de nem képesek önállóan megtalálni az utat hozzájuk, mert közülük nagyon kevesen tudnak egyáltalán írni vagy olvasni. 

Nyikolaj Csikildijev, egykor egy moszkvai éttermi pincér, ma már nagyon beteg ember úgy dönt, hogy elhagyja a várost, 
és jámbor, szelíd feleségével, Olgával és Sasha lányával Zsukovóba, szülőfalujába megy. 

Sokkolja őket a hely szörnyű állapota, de be kell telepedniük a szegénység, a mocskosság, a tudatlanság, 
a gonoszság és a részeg erőszak e zavaros és veszélyes világába. 
---
A dolgok rosszról rosszabbra fordulnak, mivel a tűz tönkretesz egy házat a faluban (a helyiek tehetetlenül figyelik, 
a vendég pedig magányos tűzoltó szerepét veszi magára), 

egy másik helyen a rendőrfelügyelő jön, hogy behajtsa a hátralékot a falusiakat és elkobozzák a szamovár a Csikildijev házából. 
---
Végül Nyikoláj meghal (vagy inkább orvosi alkalmatlanság miatt megölik), 
és anya és lánya, akik szinte örülnek annak, hogy otthagyják ezeket a borzalmakat, elindultak Moszkvába, pénzért könyörögve.

Eltelik húsz év. Richárdék sajátjukként nevelik fel Palvicz Károlyt, aki azonban rossz útra tér, hajlamos a züllésre, 
végül, amikor nagykorúvá válik, és megkapja az örökséget, amit Palvicz Ottó hagyott rá, Amerikába távozik. 

Alfonsine elszegényedik, megcsúnyul, testileg-lelkileg összetörve kórházba kerül.

forrás:
https://azolvasaskalandja.blog.hu/2019/09/08/a_koszivu_ember_fiai_964

A következő időszakban Ödön és a család állandó szorongásban él: várják, mikor jönnek érte a császári erők, hogy magukkal vigyék és felelősségre vonják.

A családhoz levél érkezik, amit Ödönnek címeznek, de Jenő veszi át. Ödön nevét a német fordításban felcserélték Jenőre. 
-
A címzettnek meg kell jelenni a katonai bíróság előtt. Jenő közli a családdal, hogy el kell mennie, de nem árulja el, hova. 
Azt hiszik, Alfonsine-hez akar visszatérni. Valójában Jenő Ödön helyett áll a bíróság elé. 

Bevall mindent, amivel Ödönt vádolják, ezután kivégzik. 
A tárgyaláson az is kiderül, hogy Alfonsine végig jelentett róluk a császári udvarnak, felhegyezte pl., miket mondott Ödön, 
amikor Bécsben szónoklatot tartott a népnek.
---
Alfonsine boldog, hogy Ödönt halottnak tudja, el is újságolja a dolgot Editnek. Richárd azonban még hátra van. 

Alfonsine felkeresi Haynaut. Elmondja, hogy tudomására jutott: másnap le fogják váltani. 

A császári udvar békülékenyebb hangra vált, nem akarnak több kivégzést, és az eddigi halálos ítéletek sorát is úgy fogják beállítani, 
mintha azoknak nem is hivatalos politika lett volna az oka, hanem Haynau túlkapásai. 

Van tehát még egy nap, hogy akit még lehet, kivégezzenek, Alfonsine ezt szeretné sürgetni. Úgy tűnik, Haynau bele is egyezik a dologba.
---
Alfonsine őrült örömmel tár haza Bécsbe, és rögtön Edit szemébe is vágja, hogy Richárd halott, hajnalban kivégezték. 

Többször is elismétli a hírt, hogy kiélvezze Edit szenvedését. 
Ebben a pillanatban látogatót jelentenek be. Alfonsine legnagyobb meglepetésére a halottnak hitt Richárd az.

Haynau ugyanis nem a foglyokon, hanem az őt leváltó politikai hatalmon akart bosszút állni, ezért mindenkit felmentett. 

Richárdnak a tiszt azt mondja, az egészet Alfonsine-nek köszönheti, mondjon hálát neki. 
Richárd meg is teszi, azért jött most Alfonsine-ékhez, hogy ezt megtegye. 
Alfonsine megérti: éppen azzal mentette meg Richárdot, hogy bosszút akart állni rajta. 

Richárd megkéri Edit kezét. A dühös Plankenhorst-mama ezt bosszúból elutasítja, azt hazudja, hogy már találtak egy vőlegényt Editnek. 

Edit erre kimondja: nem megy hozzá máshoz, csakis Richárdhoz. Az asszony válasza az, hogy ő Edit gyámja, ő dönt a sorsáról. 

Rendben van, mondja Edit, akkor elmegy inkább cselédnek, így nincs hatalma fölötte Plankenhorstnak. 
Ha pedig hozzá akarják adni valakihez, akkor el fogja mondani a választott férfinak, hogy egy éjszakát egyszer a kaszárnyában töltött 
(amikor Richárdot meglátogatták Richárd anyjával), így már nem fogja elvenni senki. 
---
Plankenhorst erre új kártyát vesz elő: Richárdnak van egy törvénytelen fia, akit Pesten ápolnak a gyerekkórházban. 
Richárd válasza az, hogy a gyerek nem az övé, hanem Palvicz Ottó fia, akinek megesküdött, hogy soha senkinek nem fogja elmondani, ki az anya. 

Alfonsine és az anyja elsápadnak. Tehát Richárd mindent tud, de nem fog róla szólni senkinek. Viszont megtehetné, ha akarná. 
Megadják magukat, vigye Richárd Editet oda, ahova akarja.
---
Richárd és Edit vállalják, hogy szegényen fognak élni. Ekkor azonban kiderül, hogy Plankenhorst Adolf nagy pénzösszegről rendelkezett a végakaratában: 
ha Edit megy férjez hamarabb, mint Alfonsine, akkor övé legyen az örökség. 

Tehát ezért akarták Alfonsine-ék mindenáron megakadályozni az esküvőt!

Zebulon Rideghváry társaságának tagja. 
Időközben megérkeztek az országba az orosz csapatok, Rideghváryék most őket kalauzolják az országban. 

Zebulonnak azonban ez nem tetszik, ő nem akarja elárulni a hazáját. 
A fejezet elején a Kárpátok egyik csúcsáról tekintenek le az országra. Zebulonnak megfordul a fejében, hogy a mélybe taszítja a hazaáruló Rideghváryt, 
de aztán meggondolja magát: otthon várja a családja, gondoskodnia kell róluk, nem akar mártírrá válni. 

Azt tervezi, hogy megszökik Rideghvárytól, de az állandóan figyeli. Ezért tehát elhiteti vele, hogy tífuszos (látványosan gyógyszert vásárol és vesz be), Rideghváry annyira megijed, hogy elmenekül a szobából, ahol egymás mellett alszanak, Zebulonnak így sikerül meglógnia. 

Még egy üres útlevelet is ellopott Rideghvárítól, amibe tetszés szerint bármilyen nevet be lehet írni.

Lánghy szónoklatot mond az orosz sereg ellen indulóknak, de hirtelen összeesik és meghal. 
Talán szívroham, talán a kimerültség végzett vele, nem tudni. Az emberek ezt rossz előjelnek veszik, szétszélednek.

A szabadságharcot leverték, Ödön tudja, hogy el fogják ítélni. 
Ekkor levelet kap Zebulontól. Zebulon, amíg Redeghváryval volt, mint láttuk, ellopott tőle egy útlevelet, amibe Ödön beírhatja a saját nevét, 
és elmenekülhet az országból Algernon Smith álnéven. 
---
Ödön sokáig dilemmázik, végül útnak indul a hamis útlevéllel. Útközben azonban orosz csapatokba ütközik. 
A katonák tovább is engednék, de váratlanul megjelenik Leonin, egykori barátja. Leonin felismeri, és lecsukatja. 

Ödön nem érti, hogyan tehet ilyet az, aki azelőtt az életét is feláldozta érte. 
Közben azonban sok minden megváltozott, Leonint előléptették, már a cárhoz, és nem a baráthoz hű.
---
Ödönt tehát tömlöcbe zárják. El van keseredve: nem elég, hogy ki fogják végezni, ócska szökevényként állítják vérpadra, még a büszkesége sem maradt meg. 

Ekkor azonban megjelenik az az ember, aki annak idején a kocsit hajtotta, amikor Oroszországból jöttek hazafelé, és ő segít neki megszökni.

Ödön a pusztában lovagol céltalanul. Itt találkozik össze Boksa Gergővel. 
Gergő felajánlja, hogy elbújtatja, elviszi valahova, ahol szívesen fogadják. Ödön ezt el is fogadja, hagyja, hogy Gergő vezesse. 

Kesereg magában: valaha nagy ember volt, igazi hős, most meg olyanokra kell hagyatkoznia, mint Zebulon és Gergő. 

Árkon-bokron, mocsaras vidéken haladnak keresztül. Végül elérnek egy kastélyhoz, amit Ödön mintha már látott volna valahol. 
Kiderül, hogy Gergő a saját családjához vitte!