A történet így szólt: valaki fiatalkorában elcsábított egy lányt, és otthagyta,
a lány elzüllött, prostituált lett, inni kezdett, hogy kibírja,
és végül is ráfogtak egy gyilkosságot, amiért elítélték.
Ez a valaki ott ült az esküdtek között, és látta,
hogy a nő miatta került oda, ő tette tönkre az életét.
És akkor Tolsztojnak eszébe jutottak azok a lányok,
akiket fiatal korában ő is elcsábított.
Nagy Casanova volt az öreg, és nagy kan: szegény Szofja Tolsztaja tizenhárom gyereket szült neki olyan 25 év alatt.
A 16 éves Szofját az esküvő után a kocsiban magáévá tette.
A regény alapgondolatát egy valóságban megtörtént bírói eset adta, amelyet az író ügyvéd barátjától hallott.
A regény hőse Nyehljudov herceg, egy előkelő úr, akiben felébred a lelkiismeret, hogy egykori kedvesét, Katyusa Maszlovát a prostitúció fertőjébe kergette.
A lányt gyilkossággal vádolják. Ártatlansága kiderül, ám formai hibák miatt mégis négyévi kényszermunkára ítélik.
Nyehljudov, hogy jóvátegye bűnét, hajlandó lenne Katyusát feleségül venni, és hogy megossza vele büntetését, utánamegy Szibériába vezekelni.
A századvégi orosz élet szörnyűségeit Tolsztoj a fogolykaraván szibériai útja során mutatja be.
A társadalmi igazságtalanság bemutatása ellenére a regény mégsem nyomasztó olvasmány.
Alaphangját az ember erkölcsi értékeibe, az egyszerű emberek jóságába vetett hit adja meg.
| tolsztoj_-_feltamadas.pdf |
| tolsztoj_feltamadas.doc |
RSS Feed
