Amikor Richárd hazamegy, el akarja égetni előző szerelme, Danae képét. Pál úr azonban ahelyett, hogy tűzre vetné a festményt, 
inkább eladja Salamonnak, a zsidó boltosnak. 

Richárd erre felkeresi a zsibárust, hogy visszavegye a képet, de kiderül, hogy Danae már régesrég elvitte az ő arcképét ugyanoda. 
Ha már ott van az üzletben, Richárd körülnéz, és talál egy különleges kardot, ami még az acélt is képes elmetszeni 
– ezt a fiatalember demonstrálja is olyan módon, hogy kettévág egy ócska puskacsövet. 

A boltos tizenöt aranyat kér a kardért, Richárd azonban százat ad, mert egy ilyen fegyvernek ennyi a valós ára. 
A boltos elcsodálkozik: sosem látott még ilyen becsületes, lovagias férfit.

Lánghy Bertalan lánya, Ödön szerelme, Aranka éppen az apja sorsa miatt bánkódik a paplakban, mikor váratlanul Baradlayné toppan be hozzá. 

Kazimír nem szerette Arankát, megakadályozta, hogy egymásé legyenek Ödönnel, Marie azonban segíteni jött – híven az esküjéhez, hogy mindenben az ellenkezőjét fogja cselekedni annak, amit megboldogult férje elrendelt számára. 

Felajánlja Arankának, hogy megveszi a házát jó pénzen, a lány így új életet kezdhet máshol. 

Aranka azonban nem akarja elhagyni Nemeslakot,
hiszen arra vár, hogy hazatérjen a szerelme, Ödön. 
Mikor Marie látja, hogy Aranka milyen hűséges Ödönhöz és milyen elszánt, felajánlja neki, hogy költözzön hozzá a kastélyba. 

Marie egy levelet is kapott Ödöntől, amit eddig fel sem bontott, mert Arankával közösen kívánja elolvasni. 
Amikor kibontják a levelet, kiderül, hogy Leonin írta, hiszen Ödön még beteg.

​Viszont az életveszélyen túl van, ezt a nők nagy megkönnyebbüléssel olvassák. Leonin beszámol a levélben a kalandjaikról, és tudatja, hogy Ödönt nemsokára maguk mellett tudhatják a szerettei.

​Így is történik, Ödön végre hazaérkezik. A kastélyban az édesanyjával megbeszélik a további teendőket. 
Most, hogy Kazimír halott, Ödön lett a családfő, neki kell gondoskodni a birtokról és a testvéreiről. 

Ezt követően azzal folytatódik a társalgás, hogy nemsokára elérkezik az eljegyzés napja, amit Kazimír rendelt el Rideghváry és az özvegy Marie között. 
A háznak ugyanis úrra és úrnőre van szüksége, mondja Marie. 

Csakhogy, folytatja az asszony, ez az úr Ödön lesz a feleségével, Marie már el is rendezte az ügyet egy hölggyel. 
Ödön lemondóan legyint, neki nem kell senki, ha már nem lehet övé az, akit szeret. 

Erre az anyja megkéri, hogy legalább vegye szemügyre azt a bizonyos valakit. Átmennek a szomszéd szobába, ahol Ödön a legnagyobb meglepetésére Arankát pillantja meg. Óriási a boldogság!

Marie rápillant a falon a férje hatalmas arcképére, és büszkeséggel tölti el, hogy a fogadalma egy részét már sikerült beváltania: Ödönt az apja eltiltotta Arankától,
​ő viszont összehozta a szerelmeseket.

Amikor Richárd hazaér, az inasa, Pál úrfi ízletes ebéddel várja. Beállít az öccse, Jenő. 
Elmondja, hogy az édesanyjuk ezentúl több pénzt fog neki küldeni, ezt ő meg szándékozik osztani Richárddal. 

Azonkívül átadja Plankenhorsték meghívóját egy estélyre, amit a következő napon tartanak. 
Jenő az ő lányuknak, Alfonsine-nek udvarol. A családanya neve Antoinette. 

Richárd beleegyezik, hogy Jenővel tartson, cserébe azt kéri az öccsétől, próbáljon meg kegyelmet szerezni Lénghynak a befolyásos ismerősei közt.
---
Richárd tehát megjelenik Jenővel a bálban, de nagyon rossz véleménye van a társaságról. 

A bálban összetalálkoznak egy „szögletes úrral”, akiről kiderül, hogy ő Rideghváry, a megye adminisztrátora (akihez Kazimír hozzá akarta adni a feleségét, Marie-t). 

Rideghváry éppen akkor készül indulni Nemesdombra, hívja magával Richárdot is, aki azonban nem akar menni. 
Richárd eléggé félvállról beszél Rideghváryról, akiről nem is igen tudja, kicsoda. 
Jenő viszont felismeri a férfit, és aggódik amiatt, hogy Richárd nem adja meg a tiszteletet ennek a rangos embernek, aki ráadásul az ő jövendő mostohaapjuk.
---
Richárd a rendezvényen hirtelen megpillant egy fiatal lányt, akit szobalánynak néz, és aki nagyon megtetszik neki. 
Kiderül azonban, hogy Edit, a kamaszlány, valójában a Plankenhorst-család szegény rokona. 
Richárd beszélgetésbe elegyedik vele, úgy tűnik, a vonzalom kölcsönös.

Richárd a későbbiekben Edit miatt rendszeresen látogatni kezdi Plankenhorstékat. 

A gonosz Alfonsine lenézi Editet. Tudja, hogy a lány mennyire szerelmes Richárdba, és nevet rajta. 
Felfigyeltek rá az anyjával és a komornájával, Bettivel, hogy a fiatalok mindig elpirulnak, amikor összetalálkoznak, ez egyértelművé teszi a helyzetet. 

Alfonsine gonosz tréfát eszel ki. Meghívja magukhoz Richárdot. Ő azonban az anyjával elmegy otthonról, és rájuk zárja az ajtót, 
Edit és Richárd tehát magára marad a házban. 

Alfonsine abban reménykedik, hogy valamiféle tisztességtelen dolog történik majd (Richárd teherbe ejti a lányt), ám visszafelé sül el a cselszövés. 

Richárd ír egy levelet a Plankenhorst-családnak, amiben megkéri Edit kezét, és a szándékát közli a lánnyal is, 
aki szinte a mennyországban érzi magát a boldogságtól. 

Richárd egy év múlva lesz nagykorú (ez ekkoriban 24 évet jelentett), akkor visszajön Editért, és magával viszi. 

Richárd ugyanis megértette, hogy a háziak hírbe akarják keverni őket, így biztosíthatja, hogy a gonosz nyelvek ne vegyék szájukra őket. 
Edittel megtalálják a ház kulcsát, Richárd távozik, de immár összetartoznak, csak az egy évet kell kivárni. 

Amikor Alfonsine és az anyja hazatér, és megkapja a levelet, dúlnak-fúlnak mérgükben, csalódottságukban. Nem jött be az aljas fondorlat.

Szentpéterváron nagy bált tartanak éppen, amelyen részt vesz Ramiroff Leonin, az orosz nemes, és barátja, a mi Baradlay Ödönünk is. 

Minden csupa pompa, hatalmas csillárok szórják a fényt, akváriumok csillognak sosem látott halakkal telve, mindenütt márvány fénylik. 

A két jóbarát azonban otthagyja a bált, a Néva jegén és cukorgyárba megy, ahol egy francia ember titokban különös intézményt tart fent: 
átmenet ez a színház és a cirkusz között, itt van bérelt páholya Leoninnak. 

Itt lép fel Jéza, a műlovarnő, aki az ezeregy éjszaka titokzatos, egzotikus nőire emlékezteti Ödönt. 
Jéza és Leonin régi ismerősök, Jéza oda is megy hozzájuk a páholyba.
---
Itt éri Ödönt a hír, hogy apja meghalt. Elhatározza, hogy rögtön indul haza Magyarországra. 
Ödön utal arra, hogy nem csak ennek okán, hanem a szerelme miatt is haza akar menni. 

Leonin először megpróbálja lebeszélni, mondván: mínusz huszonkét fok van a városban, a pusztán meg ennél is nagyobb hideg tombol. 

Ödön azonban hajthatatlan, Leonin ezért úgy dönt, ő is vele tart, segíti a barátját. Még a szerencsehozó amulettjét is Ödönnek szeretné adni. 
Ödön erre nem tart igényt, hiszen neki négy szerencsecsillaga van: Aranka és az édesanyja szempárjai.
---
Leonin rögtön össze is állítja a felszerelést, kész a szán, reggel nyolckor már neki is tudnak vágni az útnak. Hideg van, mindenfelé köd. 
Ám ez még semmi, mert borzalmas kalandok sora vár rájuk.

Mikor felszáll a köd, csodás napsütés ragyog be mindent. Ez azonban csak egy röpke pillanat, mert rövidesen szörnyű fekete hóvihar támad, 
ami fákat csavar ki a földből. 

Mikor vége az égiháborúnak, egy embert látnak a mezőn, aki ott ül a lován jéggé fagyva, mintha szobor lenne. Ennyire szörnyű volt tehát a vihar. 

Nemsokára farkasok veszik üldözőbe meg őket, menekülnek, de a kocsijuk belezuhan a Dnyeper folyóba. 
Ők maguk korcsolyával haladnak tovább a Dnyeper jegén, ám a farkasok itt is üldözik őket. 

Leoninnak elromlik a korcsolyája, le kell állnia, hogy megjavítsa, a négylábúak rárontanak, Ödön menti meg a fenevadaktól. 

Már éppen elérnének egy kozák őrházat, ahol végre megpihenhetnének, amikor Ödön belezuhan egy lékbe. 
Leonin utána ugrik a hideg vízbe, lemerül a jégpáncél alá, és kimenti a barátját. 

A kozákok levetkőztetik őket, hogy megszabaduljanak a jeges ruhától, ám az átfagyott férfiak így is élet és halál határán lebegnek. 
Ezt a történetszálat ekkor egy időre elhagyja az író, és a regény helyszínt vált. 
---
 
Bécsben vagyunk a „Magyar Király” fogadóban. Baradlay Richárd összetalálkozik Lánghy Bertalannal (bár egyelőre a szerző egyiküket sem nevezi nevén). 
Lánghyt a temetése előadott beszéde miatt elküldték a hivatalából. Beszél latinul, ógörögül, héberül, de németül egy árva szót sem tud, 
ezért aztán el van veszve Bécsben. 

Richárd, aki nem tudja, kivel beszél, ismeretlenül is felajánlja, hogy segíteni fog ennek a másik magyar embernek az eligazodásban. 
Rögtön ad is két aranyat az inasnak, hogy lássa el a papot (ennyi pénz van nála). 

A pap elbeszélésből az is kiderül, hogy az ő lánya Ödön kedvese, bár a fiatalok neve továbbra sem hangzik el. 

Baradlay Kazimírék kastélyában nagyszámú ember gyűlt össze. Kazimír azonban nem vesz részt az összejövetelen: haldoklik, 
már csak egy órája van hátra (a szíve mondta fel a szolgálatot). 

Magához hívatja a feleségét, Mariet, hogy lediktálja neki a végrendeletét. 
Még élete utolsó perceiben sem mutat semmi érzelmet, ridegen beszél, abban a tudatban, hogy ő az ura a feleségének és a családnak is. 

Elmondja, milyen sorsot szán a három fiának:
- Ödön, legidősebb maradjon Szentpéterváron a cári udvarnál. Utalás történik arra, hogy a fiatalember szerelmes volt egy lányba, 
akitől azonban az apa elszakította. (Később derül ki, hogy a helyi pap, Lánghy Bertalan lányáról, Arankáról van szó.)

- Richárd, középső folytassa pályáját a királyi testőrségnél, aztán menjen át a lovassághoz. Ne nősüljön meg, csak a testvéreit segítse. 
Jól jönne a családnak, ha hősi halált halna, nagy dicsőség szállna így a famíliára.

- Jenő legyen hivatalnok Bécsben, másszon felfelé a ranglétrán, a költői ábrándokat pedig felejtse el.
- Felesége menjen hozzá Rideghváry Bencéhez. Viszonylag fiatal nő még, nincs 40 éves, szép is (Kazimír 24 évvel ezelőtt vette feleségül).

Kazimír egész életében elfojtotta az érzelmeit, csak azt tartja fontosnak, hogy a fiai nagy karriert fussanak be. 
Szerinte nem fontos sem a szerelem, sem a haza, csakis a társadalmi hierarchiában betöltött szerep. Mikor Kazimír mindezt elmondta, elragadja a halál. 

Marie a halott mellett rögtön megesküszik, hogy pontosan az ellenkezőjét fogja tenni mindannak, amit a férje mondott. 

Mikor minderre elszánja magát, azt látja, hogy a halott előzőleg lezárt szája ki van nyitva, a keze elmozdulva, 
mintha egy pillanatra még visszatért volna a túlpartról, hogy tiltakozásának adjon hangot, amiatt, amit az asszony elhatározott.
---
A temetésre és a halotti torra egy hét múlva kerül sor. A rendezvény pont az ellenkezője annak, amilyennek Kazimír rendelte: 
ő egyszerű szertartást szeretett volna, ezzel szemben az hosszú, ahol számtalan beszéd és zenemű követi egymást. 

A helybeli lelkész, Lánghy Bertalan különös szónoklatot ad elő: megfogalmazza, hogy a halott férfi nem segítette az elesetteket, 
nem szerette az embereket, és nem tett semmit a nemzetéért. 

Kéri viszont Istent, hogy bocsásson meg neki, és adjon erőt az utódainak, hogy jóvá tegyék Kazimír bűneit, és a helyes úton járjanak. 

A szertartáson megjelenik Aranka is, akiről a szerző egyelőre nem mondja meg, kicsoda, csak utal rá, hogy Ödön szerelme.

Az ezt követő halotti toron feltűnik Tallérossy Zebulon, aki a regény komikus hőse, a beszéde zavaros, 
de sokszor eleve oda nem illő dolgokat mond, és mindig ügyetlenkedik (pl. nem ért oda időben a temetésre sem).