Harmadik felvonás

Szerebrjakovék szalonja, Vojnyickij és Szonya ül, Jelena gondolkozva le-fel jár. A professzor egy órára összehívta a családot, még Jelena sem tudja, hogy mit szándékozik bejelenteni.

Szonya arra akarja Jelena Ivanovnát rávenni, hogy ne merüljön bele a semmittevésbe, hanem próbálja meg magát elfoglalni, tanítson vagy gyógyítson, de Jelena csak az irányregényekben olvasott ilyen földesurakról, így nem igazán lelkesedik az ötletért.

Vojnyickij azzal piszkálja Jelenát, hogy vízi tündér, s legalább egyszer engedje szabadjára magát, s egy sellő király vigye el, hogy mindenkinek tátva ma radjon a szája. Jelena Ivanovna nem győzi csitítani. Aztán a férfi bocsánatot kér Jelenától, és távozik.

Szonya bevallja Jelenának, hogy hat éve szerelmes Asztrovba, mindig a férfira gondol, s már Ványa bácsinak is bevallotta, a cselédség is tudja, de a doktor nem akar tudomást venni az ő érzéseiről.

Jelena megígéri, hogy finoman kiszedi a férfiból, hogy vonzódik-e Szonyához, s ha nem, akkor megkéri, hogy ne járjon a házhoz. Szonya aztán meggondolja magát, a bizonytalanság mégis jobb, mert akkor még van remény.

Jelena is nehezen vallja be magának, de vonzódik az orvoshoz, ráadásul gyáva volt beismerni Szonyának.

A doktor megmutatja a térképét, de észreveszi, hogy az asszony képtelen figyelni, s ezen először megsértődik.

A fiatal nő bevallja, hogy a mostohalánya iránti érzéseit kell kipuhatolnia, s arra kéri a férfit, hogy feleljen egyenesen. Asztrov azt mondja, hogy egy-két hónapja még talán tudta volna szeretni a lányt, de amióta Jelenát ismeri, ez lehetetlen.




Leave a Reply.