Azonos tartalom: 1955, 1972, 1981, 1994 kiadásoknál.

A kis manók
(Grimm. Ford. Határ Győző)


Egyszer egy derék varga úgy elszegényedett, hogy egy pár
cipőre való bőrnél nem maradt egyebe. Ezt a bőrt este
kiszabta, hogy majd másnap reggel munkába veszi.
Nyugodtan lefeküdt, mint aki jól végezte dolgát. Isten
kegyelmébe ajánlotta magát, és elaludt.

Másnap reggel, ahogy ülne le a munkája mellé, mit lát, mit
nem: ott a két cipő készen az asztalán! Rettentőmód
csodálkozott rajta, még a szava is elakadt. Kezébe veszi a
cipőket, nézi, nézi. Azokat bizony olyan remekbe készítették,
hogy egyetlen öltés sem hiányzott róluk.

Nemsokára vásárló lépett a műhelyébe. Szerfölött tetszett
neki a pár cipő, jól megadta az árát; úgyhogy a pénzért két
párra való bőrt vásárolhatott a varga.

Este ezeket is kiszabta,
és másnap friss kedvvel akart munkához látni. Csakhogy nem
volt mihez. Mert mire fölkelt, megint csak kész cipőket talált
az asztalán.

Vásárlók is akadtak, akik megvegyék; és úgy
megadták az árát, hogy négy párra való bőrt vehetett rajta.
Másnap reggelre ez a négy pár is készen volt. Így ment ez
tovább: amit este kiszabott, reggelre készen, kidolgozva
várta az asztalán. Csak úgy dőlt a pénz a házhoz. Nemsokára
gazdag ember lett belőle.

Nem sokkal karácsony előtt egy este, ahogy kiszabta a
bőröket, odaszól a feleségének:
– Mi lenne, ha éjszaka kilesnénk, ki az, aki így segít
nekünk?
Az asszony beleegyezett; meggyújtotta a gyertyát, ők
maguk elbújtak a falra akasztott ruhák mögött, onnan
kukucskáltak.

Úgy éjféltájt két apró legényke érkezett
ruhátlanul. Odaültek a varga asztalához, elővették a
kiszabott anyagot; és pirinyó ujjaikkal olyan szaporán
varrtak, kopácsoltak, hogy a varga a csodálkozástól csak a
szemét meresztgette. Dolgoztak a kis manók, míg csak a
remekbe készített cipők ott nem sorakoztak az asztalon.
Akkor felugrottak, és már nem voltak sehol.

Másnap így szól az asszony:
– A kis manóknak köszönhetjük, hogy jómódba kerültünk,
ezt valamivel meg kellene hálálni. Ruhátlanul szaladgálnak az
árvák. Ki tudja, mennyit áznak, fáznak? Tudod, mit? Varrok
nekik ingecskét, nadrágot, mellényt, zekét; még két pár
harisnyát is kötök. Te pedig varrj nekik kis cipőt!
– Igazad van, asszony – felelte a varga.

Úgy is lett. Este, amikor mindennel elkészültek, a
kiszabott bőrök helyett a holmikat tették az asztalra. Megint
elrejtőzködtek, hogy lássák, miként fogadják az emberkék az
ajándékot.
Nem is várattak sokáig magukra: éjfélkor betoppantak a
manók, hogy ízibe’ hozzáfogjanak a munkához.

Hát, uramfia! Nézik, csodálják a sok szép ruhácskát, amit
odatettek nekik a kiszabott bőrök helyett. Hamarabb, mint
ahogy kimondom, belebújtak a gúnyába, szeretettel
simogatták magukon; és ezt énekelték:
Helyre két legények volnánk a javából!
Mulass, pajtás, elég volt a kaptafából!

Örömükben elkezdtek táncolni; széken, lócán
keresztülugrálni.
Végül cigánykereket vetettek, és kiszaladtak a szobából.
Többé vissza se jöttek; de a vargának továbbra is jól ment a
sora, volt bőven munkája. Holta napjáig szerencsésen
végezte, amibe belefogott.




Leave a Reply.